Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 12. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Romhányi László: Egy várszínház születése II.
Ruttkai Évát, de most nagyon megváltozott. Öregebb lett vagy húsz évvel. Keze reszket, arcán a fájdalom mély barázdái, szemei üvegesek. Felkapja a fejét: tekintetünk összeér. Gondolataimban olvas, mert megjegyzi:- Ne haragudjatok! Nincs sminkem... Nem tudtam, hogy jöttök... Bagó, a hűséges fekete barát szorosan Éva lábainál figyeli gazdija minden mozzanását. Ruttkai elmeséli a szörnyű tragédiát, miként engedték haza a zárt osztályról Latinovitsot, ő itthon milyen gyöngédséggel és szeretettel óvta, ápolta nagy szerelmét, miként viselte el a szörnyű rohamok okozta megrázkódtatásokat...- Az Anyja hívott fel, hogy Zolit leviszik Szemesre. Elengedtem, a várszínházi próbák miatt. De a lelkére bírtam Bujtomak is, az Anyjának is, hogy egyetlen pillanatra sem hagyhatják magára! Ezzel a szigorú feltétellel engedték ki ugyanis őt a zárt osztályról... Bujtorék levitték Latinovitsot Balatonszemesre, ugyanis a színészkirályra mindig nyugtatólag hatott a szemesi miliő. Látszólag minden rendeződött körülötte, megszűntek a rohamok. Csend volt benne, nagy, ijesztő csend.- Egyedül hagyták! Magára hagyták! - sikoltja Médeia. - Zoli a kertek alatt kisétált a nyaralóból, le, a vágányokhoz. Jött a vonat, és Zoli előállt: meg akarta állítani... Olyan erősnek hitte magát, hogy ráparancsolt a vonatra: álljon meg! Hát így történt! Csak így történhetett! - zokogja szívszaggatón. Hirtelen elhallgat. Dermedt csend, mint egy kriptában. Halálszag burkolja be gyászalakját.- Le kell mondanom a szerepet, úgy becsületes. - folytatja a halotti monológot a színésznagyasszony. - Tompa a fejem! Nem bírom! Képtelen vagyok egy szót is megjegyezni! Én ebbe beleőrülök!... Két kezével leszorítja a fejét a térdeihez.-Fáj! Fáj! Fáj!... Zokog, zokog és zokog.- Megvárjuk, Éva!... Várunk magára! - dadogom.- Érzem, érzem, hogy szép lassan, de én is beleőrülök!... - suttogja.- Néhány nap múlva majd visszajövünk. Addig ne döntsél, jó? - Voith Ági ölelgeti, simogatja, vigasztalja barátnőjét. Kint az utcán mindketten 20. Ősbemutató 1976. július 9-én Ruttkai Éva és Bessenyei Ferenc, a fejedelmi páros fellélegzünk. Elhatározzuk, megmenjük Ruttkai Évát, mert ha magára marad, beleőrül. Számára a munka az egyetlen terápia. Egy hét múlva Voith Ági boldogan hozza a hírt, hogy Ruttkai hajlandó újra próbálni, de emberek közé nem kíván menni, ezért a Fészek helyett egy lakásban próbáljunk... Bessenyei Ferenc otthont ad a próbáknak. Az első alkalommal, a megbeszéltek szerint jön Ruttkai, talpig gyászban. Feri jó házigazdaként Új Hevesi Napló 29
