Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)

2000 / 12. szám - VERS, PRÓZA - Cseh Károly: Korforduló

Cseh károly

K.-nak

I.

Visszacsavartan ég a csipkebokor ebben a dermedt világban.

(Oly idő ez, mikor tompított fénnyel jár és jön el az Úr.)

Hideg ujjhegyeidben is a láng: megannyi lakkozott köröm.

(Boltíves asszonyi tenyered befelé fordult.)

Valami súgja: bújj magadhoz, tél van.

Akkora tél van, hogy csörren a vér.

II.

Kéklik,

megfagyott mítoszoktól

kéklik a Bükk . Földbe nőtt égbolt,

(szárnyas neszei fürészsírások).

Hül az idő, és ilyenkor az alkony mágikus fekete-pirosa világomban is - tudd - napfordulatot j ósol: mire üszkösödő törött szárnnyal pávázó napunk lehanyatlik, testet öltök ebben a fában, melynek te is neki dőltél, s melyet, akár egy isten mását a hajdani Babylonban, kivágnak majd, és legallyazottan vetnek a tűzre,

s mig nő a hamu, sarjad alóla,- készülj és várj újra tavaszunkra! - sarjad ujjongva füstjében a fa, zsendülö zöldje megint galambot delejez már, és pünkösdöt a tisztuló magas kékje.

1995-1997. december 28.

Új Hevesi Napló

17