Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 12. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: Hóvihar
- Hja, kérem, aki nem tud vezetni, ne induljon útnak ilyen időben... - Aztán nekidőlt a kocsi oldalának, és hamarosan el is aludt. Egyre nőttek a hótorlaszok. Csapiár megpróbált a kijárt csapáson haladni, de egyre keservesebb volt az előrejutás. Aztán egy hatalmas buckához értek, és lefúlladt a motor.- Mi történt? Hol vagyunk? - ébredezett a főmérnök, zsibbadt lábát tapogatva.- Valahol Kecskemét határában lehetünk — válaszolt a sofőr. - Nincs tovább út. Letértünk volna az ötösről? Nem értem...- Ne vicceljen, öregúr! Gyerünk, mert éhes vagyok!- Sajnos, ez nem tréfa. Hóviharba kerültünk, nem tudok tovább menni. Akkora bucka van előttünk, hogy át se látok fölötte. Kiszállt, körülnézett, de semmit se látott, csak a határtalan fehérséget, és fölötte a koromszínű estét. A dühös szél az arcába csapta a fagyos hókristályokat. Megborzongott, összébb húzta magán a kabátot. Távolról fényszóró sugárkévéje sejlett át a hóförgetegen, és hangos szitkozódás foszlányait hozta a szél.- Semmi kétség, elakadtunk - gondolta - ebből a hóból ki nem mászik a Lada. Csak legalább azt tudnám, hol vagyunk... Visszaült a helyére, bekapcsolta a rádiót. Két utasa szó nélkül meredt rá. Talán ők is sejtették, amit ő már biztosan tudott.- Kecskemét térségében járhatatlanok az utak - hallatszott a bemondó hangja. - A KPM útfelügyelete minden erőt mozgósított a hófúvásban rekedt gépkocsik kiszabadítására, de a munkájukat megnehezíti a viharos erejű szél, mely a munkagépek után ismét feltornyozza a havat... (Folytatjuk) 16 X. évfolyam 12. szám — 2000. december
