Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 12. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XXX.
B üUUaljai ösvé.nye.l<en XXX. Nekem a Jézuska hozta a karácsonyfát. Tizenegy éven keresztül. Tizenegy gyönyörű, áhítatos békéjü, szent karácsonyom volt. A Jóisten áldja meg érte drága szüleim emlékét is. Igazi, mesébe illő, boldog megelégedettségű, szeretettel körbeölelt karácsonyok voltak ezek. Tisztán emlékszem a fűrészporos kályha meghitten duruzsoló, világító melegére, azután a krémszínű, mintázott szélű cserépkályhánkra, amelyhez még reggel is nagyon jó volt odadőlni, mert még akkor is kellemesen melegítette a hátunkat. Nem érdekelt engem, hogy ki mit mond. Nem érdekelt, hogy egyesek kinevettek, vagy gúnyoltak azért, mert én hittem a Jézuskában. Hogyne hittem volna! Szentestén, amikor kéz a kézben lábujjhegyen benyitottunk a nagyszobába, s mielőtt a villanyt felkapcsoltuk volna, már éreztük a fenyőfának, a habcsókoknak, a szaloncukroknak az oly jellegzetes édes illatát, s már kiabáltuk:- Itt volt! Már itt járt! Meghozta a Jézuska a karácsonyt! S közben remegtünk a boldog idegességtől. Összecsókoltuk ilyenkor egymást, és nagyon örültünk. Mindennek. A karácsonyfának, az ajándékoknak, egymásnak, a Jézuskának. Mert akkor még ott volt. Ott velünk a szobában, Abban a jó szagú, meleg, minden zugából boldogságot árasztó, kedves, szép szobában. Még az angyalok szárnyainak suhogását is hallottuk ilyenkor. A karácsonyfa pedig a plafonig ért. És szélesebb volt, jóval szélesebb, mint az ajtónyílás. De ki gondolt akkor arra, hogy amíg a szaloncukor, a díszek, a gyertyák nem csüngtek rajta, s össze volt spárgázva az ága, könnyedén befért az ajtón. Csak azt láttam, hogy ott van, csillogóan feldíszítve, és hogy minden évben szebb és szebb. És boldog volt mindenki. Zengett a „Mennyből az angyal...”, a „Fenyőgallyas kis Jézuska...”, no meg a „Csordapásztorok midőn Betlehembe...”. S amikor a boldog ünneplésnek ez az első, fergeteges felvonása megvolt, akkor került sor arra, hogy kiki megkapja, átvegye, megtalálja az ajándékát. Szülői segítséggel történt mindez. Tapintatos, finom irányítással.- Talán azt nézd meg, kisfiam! Mintha az lenne az, amit a Jézuska neked tett oda. Na ugye! Meg az is ott, aminek a széle pont odaér az asztal lábához! Persze, te tudod, hiszen te írtad a levelet a Jézuskának, azt meg főleg te tudhatod, hogy eléggé jó voltál-e 6 X. évfolyam 12. szám — 2000. december
