Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)

2000 / 12. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: Vidám szó a felhők felé

S3'p°r &lemér

QAx/ám áx4 a fe/Aő/c fe/é

Az ég alatt egy óriás lép felhőket úsztat csendesen, mint lomha vízben paripákat, én hanyattfekve csak lesem

Az égi ménes lassan úszik fodor habon gázolva jár, körötte néha elcikázik egy-egy selyemszámyú madár

Állj meg egy percre óriásom és add ide egyik lovad hadd ültetem a hátára fel a legnagyobbik gondomat.

így ültünk egyszer lóra fel boldog és szabad gyerekek, a lábunk néha vízbe csúszott és mindegyikünk nevetett,

nevetve, félve markolásztuk az állat síkos szőreit és megszeppenve meglapultunk, ha a sötét bozótba vitt,

eredj el most a bánatommal, hadd vetem egy felhőre fel, hátára jó nagyot csapok, hogy ússzék messze messze el,

milyen kicsiny lett, hogy fogózik már elnyeli az égi tér, nézem, nézem és kacagok ahogy a torkomon kifér.

4

X. évfolyam 12. szám

2000. december