Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 11. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET - Jámbor Ildikó: Őrizd a tüzet, „Lángolj fel a lelkünkben…”
a /e//cüwA/wn. . . Az a generáció, amelyik már átélt egy vagy két világégést és forradalmat, még mindig erősebb gyökerekkel kapaszkodik a múltba, és hosszabb és frissebb indákkal a jövőbe, mint a középnemzedék, az utánuk születettek (azaz Mi). Legalábbis ez az érzésünk támadhatott, az Életet az Éveknek Heves megyei klubszövetség millenniumi rendezvényén Egerben szeptember 27-én a Megyei Művelődési Központban. A csaknem öt órás műsorfolyamban a közösség tagjai száz meg száz bizonyítékát adták, hogy uralják és őrzik a történelmi múlt értékeit, és átlátják. Elemzik a jelent, és a maguk eszközeivel építik, táplálják a jövőt is. Nem tagadom, kétségeket szült bennem a jelszó, amit csaknem egy éve tűztek zászlajukra az Egészségesebb életért programon belül meghirdették az Idősek az iskolákért, iskolák az idősekért mozgalmat. E törekvésnek már tavasszal (a Harlekin Bábszínházban) láthattuk egy erőtlenebb példáját, amikor diákcsoportokat és idősek hagyományőrző csoportjait állították egymás mellé a színpadra. A műsor nívójával akkor sem volt baj, de a produkciók egymásmellettiségén túl nehéz volt felfedezni bármilyen kapcsolatot a generációk között. Most viszont a műsor szerkesztése is ennek ellenkezőjéről győzhette meg a több mint háromszáz jelenlévőt. Dr. Renn Oszkár köszöntője után Sziki Károly színművész József Attila: A Dunánál című versét tolmácsolta, Tamás Jánosné pedig az Országos Szövetség elnökségének tagjaként szólalt fel prózában és versben is. A klubszövetség megyei elnöke Bessenyei Illésné ünnepi beszédet mondott, de az általa elmondottaknál is többet ért az a tudatosság, amellyel egymás mellé illesztette az általa már ismert müsorszámokat. A Hímer Sándorné vezette tiszanánai általános iskola kisdiákjai, két énektanára (egyébként az igazgatónő fia és menye) majd a nyugdíjas kórus tagjai léptek fel, és sokáig szemlesütve elmondott vagy elmondhatatlan (mert betiltott) verssorokat idéztek. Kicsik és nagyok érzelmi és gondolati egységben és nem egymás ellenségeként léptek színpadra. Homa János országgyűlési képviselő kénytelen volt megvárni a félórás műsorszámot, mert a programban csak ezután jelöltek ki helyet felszólalására. Nem bánta meg a kényszerű szünetet, sokkal inkább a lélektani helyzethez igazította mondandóját, s a vaskos papírkötegek felolvasása helyett inkább arról beszélt, hogy mit jelentett számára a Szent Jobb felmutatása az augusztus 20-i ünnepségen, s milyen szimbolikus jelentőséggel bír még ma is az első királyunktól származó ereklye. Azt lehetett gondolni, hogy a délután érzelmi hőfokát nem lehet emelni, de lehetett. Popovits Zoltánná (túl a hetvenen) Márai Sándor: Halotti beszédét tolmácsolta megrendítő kifejező erővel, majd a Balassi Bálint Általános Iskola kisdiákjai címeres játéka következett. Antal Józsefié egy ritkán hallott verset mondott a Szent Koronáról. A recski nyugdíjas klub pedig fiatal karnagyuk vezetésével (az akadémista a falu szülötte) egyenesen Beethoven Örömódáját tolmácsolta megkapó zenei tisztasággal, eredeti bájjal. „Lángolj fel a lelkűnkben” — dúdolta mindenki az ünneptől hevülten még a seünet után is, amikor a mezőszemereiek, a hatvaniak, a Gárdonyi Ciszterci Gimnázium diákjai, a felsőtárkányiak szerepeltek. Minden csoportnak volt egy millenniumi gondolata, egy meglepetése. A magyarok világhimnuszát is elénekelték. Hartl Éva Arany János: Örökség című versét tolmácsolta, az egri nyugdíjas klub énekkara pedig komoly zenei igényességgel énekelt egy népdalcsokrot. Sokat fejlődött a fiatal balatoni kórus, s noha az egri Tóth Millennium, millennium 78 X. évfolyam 11. szám — 2000. november
