Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 11. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET - Jámbor Ildikó: Őrizd a tüzet, „Lángolj fel a lelkünkben…”
Ezt a földet sokszor áztatta vér és könny, ezért nem is csodálkozhattunk az előttünk térdeplőn, aki a Miatyánkot mormolja, azon az emberen, aki a fohászt röppenti föl ajkáról. Láthattuk a szabadság madarát egy reménykedő kézben, és mindig is tudtuk, hogy tiszta forrásból - csak úgy érdemes. Józsa Judit szoborbirodalma is ezt sugallta. A hont, melyet őseink teremtettek meg itt ezen a földön, feltétlen szeretetünk és küzdeni akarásunk tartja életben. A fő helyen álló Lehel vezér mellett ez a jelképes üzenet zárta a kört a kiállításon a jurta vászon-ege alatt. A bevezetőmben már idézett Bartis Ferenc gondolatával csak azonosulni tudunk: „Mert e szobrocskákat érezni kell, töprengeni előttük és fölöttük. Hogy miről? Önmagunkról és hétköznapi történelmünkről.” SZÍN] jámbor Ildikó TÁNC, a lüfoel Semmi kivetnivaló nincs abban, hogy ebben az esztendőben, minden kulturális közösség és minden intézmény létrehozta a maga millenniumi produkcióját. Az ünnep megszületett. Sok apró részből, bizony néhol császármetszéssel kellett a világra segíteni, néhol kicsit esetlen lett, néhol meg túl nagyra, ormótlanra sikeredett. Mégis a mienk volt, és alkalmas arra, hogy emlékezzünk rá sokáig. Az egri Harlekin bábszínházban egy esztendeje a biblia feldolgozásával próbálkoztak. A vállalás nem hozta meg a kellő fogadtatást (talán még túl korai volt). A színpadi adaptációk szerzőjével azonban megtartották a jó és gyümölcsöző kapcsolatot. Simándi Anna Heves megye múltját igyekezett feldolgozni és bábszínpadra vinni. Ez a múlt azonban nem válhat el élesen a magyarok múltjától, akik honfoglaltak, „szerettek, öltek, tették, ami kell”, tehát letelepedtek (épp e helyen) családot alapítottak, gyarapodtak és gyarapítottak. Ha kellett, lakóhelyüket megvédték tatártól, töröktől, ha kellett, építettek. Történetük felidézéséhez segítségül hívtak többféle bábtechnikát: tárgyanimációt, óriásbábot és árnyjátékot. S hogy ne legyen illusztratív a sámán, király, versmondó (Sziki Károly) Ady és Nagy László versekkel, az énekmondó (Margit József, a Kormorán együttes szólistája) Kormorán-dalokkal gazdagította a produkciót, mely minden bizonnyal utal a tizenéves hallgatóság leikéhez. Görömbölyi László, a Magyar Millennium Kormánybiztosi Hivatalának Észak- Magyaroszági képviselője szólalt fel a premier előtt a Magyar Dráma Napján szeptember 21-én. Az ünnephez már önmagában ez is elég. Ám ennél többre vágytak az alkotók, minden művészi erejüket latba vetve arra szólítottak fel, hogy „Őrizd a tüzet!” Csak úgy lehessen! Új Hevesi Napló 77
