Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 11. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Romhányi László: Egy várszínház születése
EEET ES TUDOMÁNY P/lo mJi á/n/yi SáAx/á Qyy vdv^ínAáx, üüi/elé&e Huszonöt esztendővel ezelőtt az egri vár varázslatos szépségű Gótikus Palotája előtt új nyári színház született, az Agriai Játékszín néven. Kitalálója, létrehozója, szellemi atyja, rendezője és művészeti vezetője voltam, négy évadon keresztül, 1975-78 között. Isten szabad ege alatt színházat teremteni rendkívüli szervezőkészséget igényel. Az egri várszínház negyedszázaddal ezelőtti megszületése a jubileum kapcsán már csak azért is érdemleges a megemlékezésre, mivel a Kádár-rezsim mindenható kultúrdiktátora, Aczél György elvtárs ellenzése, sőt határozott tiltása ellenére gyújtottuk meg 1975. július 18-án este 8 órakor a fáklyákat, és Bánffy György Prológgal az élen vonultak be a vándorszínészek a Gótikus Palota óriásszínpadára, kikövetelve az Időtől a magyar színházi örökség mostoha diadalútját, amelyet Agriai Játékszínnek nevezünk. Igen! Egerben Aczél György haragja ellenére nyárról-nyárra igazi sikerszínház született, igaz, csak négy esztendeig, a magyar színházművészet neves, meghatározó színészeivel, a legnagyobbakkal, azokkal, akiket a kultúrdiktátor talonba parancsolt... Mi, komédiások, olyan régi, elfeledett darabokkal arattunk fergeteges közönségsikert, melyeket bizonyos körök igyekeztek velünk, magyarokkal örökre elfeledtetni... Bennem, fiatal frissdiplomás színházrendezőben a 70-es évek elején a lengyel színház csodálata és tisztelete nagy elhatározásokat érlelt meg. A lengyelek a világszínház legdivatosabb áramlatai mellett elsősorban a nemzeti színjátszást favorizálták. A lengyel film és a lengyel színház a hatalommal szembeni ellenállás gyújtópontjaként történetileg előkészítették a Solidamosé színrelépését. Itthon, Aczél György személyében a magyar kultúra és a nemzeti tudat elsorvasztóját láttam, és a nagybeteg honi színház megújítását a lengyelekhez hasonló, a nagy nemzeti sorskérdésekkel foglalkozó színházművészetben véltem megtalálni. A Thália Színházban Kazimir Károly mellett lehetetlen volt megszólalnom, ezért minden idegszálam a nyári színházcsinálás esélyeit kereste. Meghatározó élménnyé vált ugyanis számomra a Szentendrei Theátrum 1969. évi fantasztikus nyitánya!... Békés András rendező zseniális Comico-Tragédiája „megfertőzött” egy életre a nyári csillagszínház utánozhatatlan varázsával... A csoda, a szépség, a káprázat mellett megtapasztaltam a Szentendrei Theátrum bukását is: Aczél György két évig tűrte a magyarkodást, majd félresöpörte a valódi sikerszínházat... A kultúrdiktátor a 70-es években keményen markában tartotta a gyeplőt, ezért az 1972-es korai kísérletemet az egri Várszínház beindítására még könnyedén szét tudta zilálni, hanem három év múlva már kapitulálni kényszerült előttünk... A kommunista éra alatt nem fordult elő, hogy két fiatal átverje az egész pártapparátust, és Aczél György elvtárs tiltása ellenére nemzeti elkötelezettségű színházat teremtsen - amolyan „lengyel” módra... Csak a legbeavatottabbak tudták (és máig sem beszélnek róla, hogy Aczél „kézivezérléssel” irányított színházat, filmet, zenei életet, televíziós és rádiós kulturális műsorokat, sajtókritikát. Megjelentetés előtt mindent személyesen olvasott el, nézett meg, legyen az film, tévéjáték vagy színházi kritika. Egyedül fogadta el a forgatókönyveket, Új Hevesi Napló 23
