Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 11. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Romhányi László: Egy várszínház születése
határozta meg a készülő filmeket, tűzte ki a színházak bemutatóit, beleszólt a szereposztásokba, favorizált előadóművészeket, rendelt meg kedvenc szobrászaitól köztéri alkotásokat. Művészeti díjak díjazottjai csak és kizárólag Aczél-kreációk voltak. 1956-1988 között Magyarország kultúráját kizárólag Aczél György jegyezte a saját ízlése és értékrendje szerint. Halála óta tudjuk a titkot, hogy Aczél 32. fokozatú szabadkőműves nagymesterként nemcsak Magyarország kultúráját és ideológiáját diktálta, de hozzá tartozott Prágától Moszkváig az egész szocialista tömb összes országa, amelyekben a szabadkőműves kultúrdiktátor parancsolt. Ennek ismeretében még inkább tisztelni kell azt az egyedülálló kultúrpolitikai manővert, melynek eredményeként Eger vára hősi falai között 1975 nyarán várszínház születhetett... a Nagymester tiltása ellenére... Domán Imrével együtt nevelkedtem a határmenti kisvárosban, Sátoraljaújhelyen. Csak érettségi után váltak szét útjaink. Imre Egerbe került bátyja „családegyesítő” akarata jóvoltából, és a Mátra-Eger-Nyugat-Bükki-Intézőbizottság (MEBIB) titkára lett. Ez a regionális idegenforgalmi központ a 70-es években valóságos hatalmi pozíciót jelentett, hiszen a MEBIB elnöke volt, és a MEBIB rendelkezett egy igen tekintélyes idegenforgalmi fejlesztésre fordítandó költségvetéssel... Domán barátom hamar rávette főnökét, Dr. Papp Lajos államtitkárt, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökét, ezáltal a MEBIB elnökét, hogy Eger városában nyaranként egy várszínházzal kell az idegenforgalmat fellendítenünk. Dr. Papp Lajos a pártállam legrendesebb pártfunkcionáriusaként gyorsan döntött, és Fekete Győr Endre elvtárs, a Heves Megyei Tanács VB elnöke Dr Papp elvtárs telefonérdeklődésére azonnal igent mondott, olyannyira tartott államtitkár főnökétől... Domán Imre 1975 legelején bemutatott a megye és a városállami és pártvezetőinek, a színházcsinálásra a pénz megvolt a MEBIB-en keresztül, úgyhogy valójában senki nem merte ellenezni az államtitkár által szentesített ügyet... A megye Szalay István tanácselnök-helyettest jelölte ki a velem való kapcsolattartásra. Mivel Szalay kizárólag főnöke, Fekete Győr Endre akaratát hajtotta végre, Fekete elvtárs pedig Dr. Papp Lajos elvtárs színházteremtő óhajának kívánt eleget tenni, úgyhogy Szalay István testületileg elfogadtatta a megyei tanácsüléssel osztását és költségvetését. Jegyzőkönyv rögzítette a visszavonhatatlan tényt, hogy az egri vár Gótikus Püspöki Palotája előtt 1975. július 18-án színházi bemutatót kell tartanunk!... Emlékszem, 1975 márciusában a Thália Színházzal éppen Varsóban vendégszerepeltünk, amikor egy borongós, nyálkás, ködös reggelen Szabó elvtárs, a Művelődési Minisztérium Színházi Főosztálya mindenható vezetője csak úgy, foghegyről odavetette nekem:- Ne erőlködjél, nem lesz színház Egerben!”... Élesen felcsattantam, vita vitát követett, de Szabó elvtárs kimondta a visszavonhatatlan ítéletet:- Szakmailag nem engedélyezem!... Szerencsére a pártbürokraták mindig lassan lépnek. Varsóból egyenesen Egerbe rohantam, ahol a megyei tanácsi jegyzőkönyv határozatára hivatkoztam. Szalay beijedt, mivel én azonnal Dr. Papp Lajoshoz kívántam panasszal fordulni. Erre Szalay elárulta, hogy a Színházi Főosztály a személyemet kifogásolta, leírván, hogy tehetségtelen vagyok... Nekem Szabó elvtárs Varsóban a primitív Heves megyeieket szidta... Egyértelművé vált az összeugrasztási akarat, mire Szalay elvtárs kiadta a jelszót:- Várszínház márpedig lesz!... Dr. Papp Lajos államtitkár, bár személyesen Kádártól megkapta a feddést, mert Aczél György kultúr-territóriumába csatangolt, de ténylegesen senki nem értette, mi rossz 24 X. évfolyam 11. szám — 2000. november
