Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 11. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XXIX.
előttem. Ezt persze nem tiltja semmisem, mindenki ott vadászik, ahol akar, illetve ahová beiratkozik, legfeljebb az íratlan vadászetikai szempontból lehet a dolgot megkérdőjelezni. Ugyan észreveszi a bakot? Ugyan meglövi-e? Tudtam, ha meglátja és lövéshez jut, megpróbálja terítékre hozni. Annak ellenére, hogy agancsa gyenge, magassága és érdekes hajlottsága miatt mutatós trófeát ígér. Ráadásul a kolléga igencsak gyorskezű, mi több, kicsit mohó, és nem is lő rosszul. A szomszédos beírókörzet szélén ücsörögtem, ahonnét, ha lövés esett volna, egyértelműen be tudtam volna azonosítani a helyet. A lővilág elfogytát jó félórával megtoldottam, hogy biztos legyek abban, hogy a kiszemelt bak megmaradt. Nem esett lövés. Ugyan miért nem? Vagy azért, mert nem vette észre a bakot, vagy a bak vette őt észre előbb, s elugrott előle. De az is lehet, hogy napközben valami megzavarta azt a területrészt, és a bak átváltott valahová. Lehetett az egy kóbor kutya is, vagy a néhány kilométerre fekvő kis faluból ide kimotorozó fiatalok hangoskodása. Az azt követő nap délutánján telefonon kerestem barátomat:- Pista! Öt órára mennék érted. A te szemedben, tapasztalatodban különösen megbízom! Nagyon szégyellném magam, ha egy csöppet is melléfognék és a trófeabírálaton rámpirítanának. Aztán útközben részletesen elmeséltem, hogy hol tartózkodik a bak, és hogy milyen. Pista türelmesen végighallgatott, s csak akkor szólalt meg, amikor arról kezdtem beszélni, hogy hová terveztem ma az esti elhelyezkedésünket. Fordult a szél. Ha a bak kivált az aljba, ahol általában északi a légáramlat, most menthetetlenül szagot kap. Fentről kell megközelítenünk, mert most déli szél lengedezik — fűzte hozzá csendes megfontoltsággal.- Amikor a beírással végeztünk és kerülővel a völgy túlsó — felső végéhez felautóztunk, már fél hét volt. Ám júniusban ez még fényes délután, ilyenkor még hétágra süt a nap, de a Magas-hegy keleti oldala már árnyékban van, és mire gyalogosan elkapaszkodtunk ahhoz a gerinchez, ahonnét beláttunk a völgybe, a bak már kinn is volt a füves, kopár domboldalon. Belenéztem a keresőtávcsőbe és súgtam barátomnak.- Őt keressük. Ő az. Nézd meg, légy szíves, hogy nagyot tévedtem-e! - Pista barátom hosszasan figyelt, kivárta, amíg a gondtalan nyugalommal legelésző őz megfordul, hogy az agancsot minden oldalról alaposan láthassa. Aztán összegezte a véleményét:- Igen! 5-6 éves lehet. Vastagnyakú, erős testű. Nyúlánk, mutatós agancs, de vékony, szinte ágnélküli. Korához képest gyenge. Jól láttad, jól ítélted meg. Egyértelműen meglőhető. Új Hevesi Napló 11
