Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 10. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Cs. Varga István: Fotóművész-látó ember
Cs. Varga István Ó&otáwuízié&ix, — /átá evnAew Móser Zoltán művészetéről Móser Zoltán a „Testvérmúzsák” kivételes talentumú alkotója. Imponáló tehetséggel, szívós ügyszeretettel szegül szembe a művészeti ágak polarizálódó végleteivel, a megosztottság izoláló hatásával — a sokrétű, sokszólamú egység érdekében. Bartók és Kodály zenei vívmányainak, vagy Czuczor Gergely költői eredményeinek tudatosítását (Körülvesznek engem a dalok) is példaadóan szorgalmazta. A teljesség vágya motiválta a művészetek terrénumait folyton átlépő „határsértésekre”. Eredményessége bizonyítja, gyümölcsöző volt a „múzsái művészetek” iránti szeretete. Fodor Andrást éltette ilyen nagyfokú és egyetemes szeretet, akinek látlelete ma a legfájdalmasabb, életével aláírt, valóra vált prófécia: „a küzdő emberek pusztulnak mindenütt. / Az érték hitvallóit, a szellem, / megszállott híveit lassanként múzeumba csukatják”. A testvérmúzsák tisztelete, szeretete határozta meg költői világszemléletét, látásmódját. Tudatosan kimunkált ismérve művészetének az egyéni hangvétel, képalkotó módszer: a Sursum cordal, melyben „Fölfénylik, (...) Ragyog a tetten ért / Világteremtés bűvölete.” Móser Zoltánnak kivételes módon sikerült azonosulnia a több száz évvel korábbi alkotások megidézett szellemével. Ha lesz még, aki kódolni tudja idő és tér felett létrejött, a különböző korban élt géniuszok egymást erősítő szellemi szimbiózisát. Őt is sújtja a „hűség bűne: az erőntúli vállalás”: „Sziszifuszi sors az időben”. Móser Zoltánra is érvényes: „A derék nem fél az idők mohától (...) Érdemét jók, nemesek s jövendő / Századok áldják.” Fodor Andrással együtt vallja: „feltámadásunk igaza: a mű”, és „Tündér változatok műhelye a világ”. A látlelet fájdalmas: „a küzdő emberek pusztulnak mindenütt”. Hiánytalan művészi teljességgel éri tetten „az elmúlás törvénye alá rendelt foghatatlant”. Aquinói Szent Tamás vallomástöredéke szerint: „Bármit akar is az ember, mindig a jó szempontjából akarja. Ha olyasmire törekszik, ami maga nem tökéletes jó és nem a végső cél, akkor pedig szükségképpen olyannak kell annak lennie, ami a végső jóra irányul, mert valaminek a kezdete mindig a beteljesülésre irányul. ” Ha azt kérdezzük, miért illeti meg az embert sérthetetlen méltóság, vagyis Kant szavával szólva: miért nincs az embernek „piaci ára”? Az ember nem merül ki abban, hogy fizikai-empirikus tárgy. Transzcendenciája révén az érzéki világ fölé tud emelkedni, mindkét világnak teljes jogú polgára tud lenni. Része az empirikus-objektív természetnek, de szubjektumként függetlenedni tud a tapasztalati szférától is. Ezért van az embernek méltósága és ezért érdemel feltétlen tiszteletet az ember. Az Ószövetség népét megtartó, tudatalakító jelkép a jeruzsálemi templom volt: a Templom. A nyilvános istentisztelet központja köré körmenetben gyülekezett a nép, vonult Új Hevesi Napló 75
