Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 7. szám - Fiatal tehetségek bemutatkozása - Sterbinszky Ernő: Emlék, Amitől
Fiatal tehetségek bemutatkozása Őterbinszky &rnő k^Srn/é/c A csend rohan végig - otromba lábain járva — minden nap a temető bús útján, megcsókolja az élőhalottat, akin a nem kímélő idő lépett túl buján. Kedves! Az elmúlás itt felejtett téged... Néha álom virággal indulok hozzád, ilyenkor újra és újra veled égek, s a városba viszlek, mint létem csillagát. Csak egy kő mellett üldögélek, amelybe nevedet a halál csontjaival vésték, és hold-könnybe borulva a harmat fénye elém tárja a beteges remény képét. Koszorúk tükre mindez, melyért fejeden dicsérték két kezem vérbefúlt munkáját, koszorúké, melyek porba hulltak csendben, s azt várják, hogy mindnyájunkat megtalálják. Sírni kell, hogy fáj, mint toroknak a metszés... A szív sem sikolt, csak temetőkben rohan, vérrel csókolja homlokán a holtat, és vár, amíg feléled, csak rá vár titokban. amitől félünk, ami talán soha nem jön el, ami nélkül fáj, ami nélkül nem lehet semmi; az, ami étünk lobog és gonoszságot földel, ami ezer száj, és annak ezer csókját szedi; valahol van egy, ami sehol nem nő egyedül, mozog, de nem megy, és talán soha el nem gyengül. Új Hevesi Napló 31
