Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 10. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Losonci Miklós: Vörösmarty hőskölteménye Egerről II.
Pintér Jenő arra szorítkozik, hogy „Az Egerben szintén feltűnnek a részletek kivételes szépségei." Lényegében ezen a véleményen van Szerb Antal is, aki „anakronizmust” is említ, a az „Egerből a két elszakadt szerelmes találkozást” tarja elevennek „a férfi halálos ágyánál”. E megállapítás igaz, csak kevés, a mü többet érdemel. Tárgyilagosan annyit mondhatok, Gárdonyi Géza és Székely Bertalan műve a közvéleményben megérdemelten keltett visszhangot, mely Vörösmarty eposzának fogadtatásában fájóan mindmáig elmaradt. Tóth Dezső Vörösmarty monográfiája szerencsére egy kevéssel előbbre jutott, amikor Omár és Ida szerelmét „a legszebb lapok” egyikének nevezett, „amelyet a magyar költészet felmutathat”. Mindenütt akad Júdás. Az „Eger”-ben is, nemcsak a Bibliában, Vörösmarty, Gárdonyi azért jegyzi föl Hegedűs fekete nevét, mert valóságban is áruló volt, szerepét nem a művészet találta ki. Homéroszhoz, Zrínyihez méltó összecsapás volt, olyan „Háború és béke”, melyet Tolsztoj előtt nem Vörösmarty, Székely Bertalan és Gárdonyi Géza talált ki, hanem a történelem. A másik oldal is erről nyilatkozik. Musztafa Dselál török történész írja: „Negyven napig tartott a harc, de elfoglalása könnyűszerrel nem volt lehetséges... védői a szerencsétlenség elhárításában tökéletes mesterek, fortély és hadicsel dolgában serények valónak. ” Evlia Cselebi Eger béke-idejében - 1664-65-ben járt Egerben, és meleg szavakkal dicséri a várost: „Fürdője van kettő: az egyik a belső vár kapuja alatt a hídfőnél, ez a Valide szultána fürdője, mely nagyon szép kellemes vizű hat kamrájú fürdő, egész kupoláját vörös keramit fedi. A másik a Kalmet-kapu közelében kisebbszerű, keskeny fürdő, kályhával”. Az egri fürdőkultúra régi-régi, méltó, hogy 2000-ben Makovecz mesterműve megkoronázza. Teli Gárdonyival Eger, megérdemelten. Szent István emlékét is őrzik méltó igazsággal, hiszen ő alapított püspökséget Egerben. Vajon Vörösmartyra is emlékeznek a mai egri polgárok, áll szobra a városban, neveztek el róla utcát, teret, intézményt, s e kérdés Székely Bertalanra is érvényes. Ha igen, akkor ez fölötte örvendetes, de ha akad pótolnivaló a főhajtásban, az sem szenvedhet késedelmet. Első kötelességünk az eposz ma is ható értékeit föltámasztanunk. Lebilincselő, ahogy kezdődik: „Megnehezült az idők viharos járása fölötte / Oh haza! Halmaidon s letarolt alföldi meződön / Régi halál lakik, és dühödötten táboroz a harc. ” Reménykedjünk, tisztult az idő azóta. Ilyen invokáció már utal a mű nagyságára, Vörösmarty ezen sorai ugyanúgy, mint Beethoven Egmontjának és Verdi viharjelenetének első taktusai. A seregszemle is méltóságteljesen érzékletes, dübörögnek a hexameterek: „Telnek azonban az élelmek szekereivel az útak, / 5 gőbölök és juhok érkezvén nagy bőgve szorongnak / A hidakon; köztük fölemelt botjával ügetve / Hajt, terel a pór, és rekedt torkával üvöltöz. ” Mindez szintén a későbbi győzelem alapozása, az ostromlottak diadala a fölkészülés komolyságában kezdődik, csak így válhat végérvényessé. Mának szóló figyelmeztetés is hallik? „Nem magyar a magyar, elfordult természete; méltó / Hogy hamar elvesszen.../ ... A nemes országot mint hagyjuk lenni vadonná. ” E sorokból kiderül, a baj régebben kezdődött, csak hatalmasodását fedezzük föl napjainkban. Mégis? Perlekedünk, nem is Vörösmartyval: Önmagunkkal. Vörösmarty így szólt, nem magyar a magyar. Petőfi válasza más, fölemelő, azt bizonygatja szintén a költészet magasán, hogy „Legszebb ország hazám az öt világrész nagy területén. ” Ady Vörösmarty kételyét, Petőfi bizakodását összegzi; „Mit ér az ember, ha magyar?" Kérdése fölkiáltás, mindezeket gyűjti egységgé József Attila „adj emberséget az embernek / magyarságot a magyarnak” konklúziója. Ezen a nyomon vitázunk tisztelettel Vörösmarty nagy szellemével, változtatva során: Nem hagyjuk vadonná lenni e „nemes országot”, mert megérdemli, hogy nem hagyjuk, nem hagyhatjuk. 44 X. évfolyam lO.szám — 2000. október
