Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 10. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Losonci Miklós: Vörösmarty hőskölteménye Egerről II.
Nem akármilyen leírás a következő sem: „Hajnal emelkedik, a viadalmak hajnala: vérszín / Váltja pirosságát, szellője halotti sóhajtás, / S harmat gyöngye helyett párolgó vért iszik a fű. " Abban az értelemben shakespeare-i Vörösmarty e fennkölt leírásban, hogy az élet érzékletes valósága a lét időtlen méreteivé növekedik, egyetemessé válik a helyi izgalom. Máig érvényes megállapítás hangzik a sorokból, melyet később egy másik versben úgy fejez ki, hogy „Naggyá csak fiaid szent akaratja tehet.” Itt a következő változat szerepel: „Oh Eger! A sziklák nem tesznek téged erőssé, / Minden erőd a bátorság, mely hős fiaidban, / Mint az örök gyémánt ragyog. ”. Mai küldetésünkre fordítva e szentenciát, minden gazdagságunk, kincsünk kizárólag önmagunkban keresendő, másutt, másban nem találhatjuk meg. Indulatot vált a légies finomság, olyannyira, hogy egy rezzenésre Botticelli Vénusz születésének titkát olvashatjuk: „... kinyílék Leilának alakja, / Mint gyengéd ibolyák nyílnak kikeletkori hóból, / A deli lány ott állt, legszebb csemetéje keletnek, / Szép nap az éjnek fürteiben. ” Leonardói erő, finomság, sőt a ninivei nőstényoroszlán haldoklása idéződik Vörösmarty soraiban a Krisztus előtti VII. századból, s a későbbi Andrej herceg halála Tolsztoj remekművéből. Nagy szellemek találkozása hallik itt az „Eger” géniuszszerzőjének leikéből: „Egy lekötött csődör felrántá nyugtalan ésszel / A letűzött dárdát, s lázadtan forga helyében, / Majd érezve szabadságát, sőt hajtva, ijesztve / A zörgő nyéltől, mely nyomban utána huzódék, / A nagy tábornak kezdett futamodni s nyerítve / S lángot fává iramt valamerre ragadta szilajság. / Gázolt sátorokon, nyugovóknak testein, álmát / Szörnyű rúgásával sok erősnek tette örökké. / így mint a szélvész folyvást szilajodva csapongóit / S szerte jaj és ijedés s hadi zaj támadtak utána. / S a roppant tábor mint egy nagy szörnyeteg ébredt: / Száz meg ezer kar emelte vasát, sok száz kapa lóra / És végig tapodott nem ritkán társai rendén. / Sok rettenve kiálta magyart. ” Csöndben jegyzem meg, íme az örök értékű harc-jellemzést sürgősen kötelező közkinccsé tennünk ifjúságunk nyitott tudatában. Vörösmarty pontos útmutatást ad akkor is, amikor bölcsességének eszményével súgja, sugározza: „élni tanulj, nem halni: halál a névtelen élet!” Előre mutat, s az is különös, ahogy élet-halál összetartozását, elválását, visszatérését, körforgását értelmezi, mintegy annak reményével, hogy az élet, ha meg is szakad, más régióban folytatódhat, melyet a nem ismert létezésnek remélhetünk. Helyi, magyar problémák, gondok, helytállások emelkednek egyetemessé. Eger története és Eger képzőművészeti, irodalmi földolgozása oly mértéket és példát sugárzó szellemi vagyon, hogy méltó a zenei továbbteremtésre. Nem gondolok másra, mint arra, hogy a harmadik évezred új klasszikus értékű magyar operájának terrénuma Eger lehet, oly alkotó mesterműve, aki talán még meg sem született, vagy óvodában topog, esetleg iskolapadban, zongorabillentyüket ütve, simogatva. Új festmények is teremtődhetnek a nagy történet epizódjairól, szoborportrék Dobó Istvánról, Bornemissza Gergelyről, grafikai sorozat az ő isztanbuli fogságáról, a vár második ostromáról. A maga nemében érdekes Hernádi Gyula Egér-földolgozása a parapszichológia lehetőségeit is fölhasználva. Pintér Jenő magyar Iliászról beszél Egerrel kapcsolatban, s az a tény, hogy Achilles pajzsához hasonló értékű leirást olvashatunk Vörösmarty művében a fergeteges bonyodalmat okozó dárdáról - iparművészeinket is Eger felé irányitja, a fegyverek új formákat teremtő adaptálására, az egykori harci öltözékeket, női ruhákat, tárgyakat is ideértve. Az egri tárgy emlékek sokak számára sürgetnek Bartók-szintű, Bartók- egyetemességű földolgozást az iparművészet közegében is. Új Hevesi Napló 45
