Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)

2000 / 10. szám - VERS, PRÓZA - Oláh András: Fáj nagyon - Cseh Károly műfordítása

Oláh Sfindrás

'MCUjfyOM

hosszú az út tudom s üres az íszákom porlepte köpenyem a szélnek kitárom

szavad ha utolér s megkarcol: fáj nagyon magamat én mégis szemedbe álmodom

feketék a hantok csöndjük sír a fákon megvérzett vágyaim víz tükrébe zárom

megváltott hét sebem túléli halálom de ha csönd takar be én már azt se bánom

'díilde cDomin

(Buc

Omlik a lomb, a madarak háza. Félünk az ősztől.

Akad, aki sápadtságunkkal festi meg arcát a végleg elköltözötteknek, annyira rettegjük a telet.

S óvni a széltől is, elibénk áll

egy öregasszony:

júliusi lombunk

és anyánk halála

kifoszt majd

minket.

Cseh Károly fordítása

30

X. évfolyam 10.szám — 2000. október