Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 10. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: A két Lenkey
tevékenységét forszírozta a hadbíróság, de - ki tudja, miért — egy idő után megfeledkeztek róla is, akár Lenkeyről. így került ő is a többiekkel Aradra. A három vádlottat egyszerre vezették el az őrök, s a tárgyalóterem előtti folyosón kellett várakozniuk. Névsor szerint szólították be őket. Lenkey maradt utolsónak. Ez a bíróság is olyan volt, mint a pesti: egy hadbíró, két tiszt, és az írnok. Daubeck hadbíró ötven év körüli, mogorva ember volt, nem szerette sokáig húzni a pereket. Miután megeskette Lenkey Károlyt a Bibliára, hogy az igazat, csakis az igazat vallja, meglobogtatta előtte a pesti jegyzőkönyvet, és méltatlankodva így szólt:- Kapitány úr! Ha ezt a jegyzőkönyvet nézném, Öntől már régen bocsánatot kellett volna kérnünk, hogy nem engedtük azonnal szabadon. Tudja, mit ér ez a vallomás? Semmit. Ez egy nulla. Az Ön cselekedetei felségárulásról tanúskodnak. Az a hadbíróm aki Önt először kihallgatta, húsz évi várfogságot érdemelne. Mit szól ehhez, Lenkey?- Csupán annyit, hogy minden úgy igaz, ahogy elmondtam.- De hiszen nem mondott semmit, kapitány! Legalábbis a bűneiről nem...- Elnézést, de ki kell javítanom, bíró úr: őrnagy a rangom. Őfelsége V. Ferdinánd nevezett ki nemzetőrségi őrnaggyá. Kérem, kíméljen meg az ok nélküli lefokozástól!- Ön is tudja, hogy badarságot beszél. Mi az, hogy őrnagy, meg hogy őfelsége nevezte ki? A március utáni kinevezések érvénytelenek.- Önnek joga van kételkedni a császár szavában?- Idefigyeljen, kapitány! Ne oktassa ki a hadbíróságot, mert vasra veretem! Megértette?- Megteheti, bíró úr, de én akkor is őrnagy vagyok őfelsége akaratából.- Konok, fafejű népség! Ön ugye Lenkey János bátyja? Ön az, aki nemzetőrségi alezredes lett 1848 decemberében, aztán elfogadta a lázadó kormány huszárezredesi kinevezését? 1849. április 21-től egészen május 14-ig ott volt Görgey Artúr Budát ostromló hadtesténél. Továbbá július elején a tizedik hadtest második osztályának parancsnoka lett, és augusztus 4-ig vezette ezt a hadosztályt. Erről beszéljen nekem, ne az őrnagyi rangjáról!- Ez lényegében így igaz, biró úr, de nem én vagyok Lenkey János bátyja, hanem ő az öcsém.- Nem mindegy?- Nem. Nekem legalábbis nem. Továbbá az sem mindegy, hogy őfelsége V. Ferdinánd nevezett ki őrnaggyá, és az ő parancsára esküdtem föl a magyar alkotmányra, és ezen eskümhöz híven harcoltam augusztus 4-ig. így nem követhettem el felségárulást sem.- Ez nem tartozik ide! - csapott az asztalra ingerülten a hadbíró.- Értem, tehát a katonai becsület nem tartozik erre a bíróságra, csak az ítélet...- Ön pontosan olyan hőbörödött, mint az öccse!- Megtisztel, ha hozzá hasonlít. Valóban, bámulatra méltó férfi volt, míg Önök el nem pusztították. Láttam szegényt, élő halott...- A bíróság nevében kikérem ezt a hangot, kapitány!- Én meg kikérem magamnak, hogy kapitánynak nevezzen! - Zsebéből egy papírlapot vett elő és a hadbíró elé tette. - Tessék, itt van Ignaz Freiherr von Lederer tábornok parancsa, a sajátkezű aláírásával. Remélem, a Mária Terézia rend lovagjának csak hisz, bíró úr?! Daubeck hangosan felolvasta a kinevezési okiratot és tanácstalanul nézett az esküdtekre. Azok ugyanolyan tanácstalanul néztek vissza rá. Mit tehetett egyebet, gyorsan elnapolta a tárgyalást. Míg visszakísérték a cellába, Lenkey hálásan gondolt Dreier hadbíróra, aki szinte a szájába adta a szót az Újépületben, hogyan kell védekeznie a felségárulás vádja ellen. 22 X. évfolyam 10.szám — 2000. október
