Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 9. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET - Jámbor Ildikó: István, a király - rockopera Egerben
istenkereső fiatalember, aki a magyarok között elsőként éli meg ennek lelki konfliktusait. „Jöjj, Istenem, nyilvánulj meg nekem” - énekli a darab dramaturgiai fordulópontján, mintegy felülről várva megerősítést a már józanul elhatározott döntéshez (Megjegyzendő, hogy a budapesti Nemzeti Színházbeli előadás egyik liberális kritikusa az idézett mondatot badarságnak, idejétmúlt gyenge szövegnek tekintett). A darabot Egerben több szereposztásban játszották: Istvánt, az egriek körében népszerű, tehetséges Hiise Csaba (és a Nemzeti Színház előadásában is címszerepet játszó Tóth Sándor alakította). Különösen Hüse játékában tetten érhető ez a sokszínűség, lelki árnyaltság. Réka, a pogány neveltetésü, de István szándékait megértő lány Kascsák Dóra, Ivády Erika és az ugyancsak a fővárosból a szerepre szerződtetett Auksz Éva játékával főszereppé avatta ezt a figurát. Nehéz lehetett a klasszikussá vált királydombi előadás szereposztásához igazítani az egri előadást. Nem is mindenütt sikerült, voltak azonban olyan megnyilvánulások, melyek új színekkel gazdagították a darabról kialakított képünket. A három köpönyegforgató főúr szerepében Blaskó Balázs, Tunyogi Péter és Vókó János szellemes és sziporkázó összjátéka, a Saroltot, István anyját alakító Saárossy Kinga zenei igényessége, Jónás Gabriella játékának drámai ereje az előadás erényei közé tartozik. Finom iróniával állították színre a külföldieket: Gizellát (Dimanopulu Afrodité, Ivády Erika) és a német lovagokat (Nagy András, Balogh András, Sata Árpád). Koppányi Kalapács József lendülettel és erővel, Baráth Attila igényes zenei megformáltsággal állította elénk (de jobb volt Torda szerepében), Laborcot is két szereposztásban alakító színészek (Venczel Valentin, Bregyán Péter, Varsa Mátyás) a szokott klisék szerint jelentek meg a színpadon, nagyobb gondot fordított a rendezés Asztrik főpap kiválasztására: Réti Árpád emberi hitelességgel, Kelemen Csaba jó orgánumával tette hitelessé a szerepet. Az egri előadás a megszokottól két ponton is eltért a keresztény - pogány ellentét jelentőségének fokozására az előadásba beiktattak egy áldozát-bemutasással járó pogány szertartást. Új elem volt a darab végén a magyar Himnusz megszólalása (rockosított formában). Ezt az összhatás erejét fokozó megoldást lehet vitatni, a Millennium évében azt gondolom, elfogadható és indokolt, miként az ország szimbólumainak felmutatása (korona, jogar, országalma) is. Az egri előadás lelkes közönségsiker mellett zajlott a Líceum udvarán a 2000. év nyarán. S lehet, hogy hiányoztak a megszokott sztárok (Vikidál, Deák Bili, Nagy Feró), lehet, hogy a Horesnyi Balázs tervezte mediterrán (szentföldi?) díszlet sokakat megjegyzésekre késztetett, lehet, hogy mások másért fanyalogtak. A négy egri táncegyüttes (Szögi Csaba és Énekes István koreografálta) megmozdulásai átütő erejűek, a zenei összhatás (Aldobolyi Nagy György és Marik Erzsébet munkájának köszönhetően igényes és megragadó volt. Ezen a nyáron ezt az előadást nagyon szerette a közönség, s ha néhányan a címben szereplő óhaj megvalósulásának tekintették, már megérte. Új Hevesi Napló 81
