Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 9. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET - Murawski Magdolna: Rajtaütés - Finn filmek nagysikerű bemutatkozása Egerben
Q, Finn filmek nagysikerű bemutatkozása Egerben Több mint két és fél évtizedes hagyomány Egerben, hogy a Filmművészeti Nyári Egyetem keretében különféle nációk és alkotócsoportok mutatkozhatnak be az egri közönség előtt. Minden év július utolsó hetében összegyűlik az a nem túl népes közönség és egymástól tanulni vágyó szakmai csapat, melynek hobbija vagy nagy szerelme a filmművészet. A program fő védnöke Illés György operatőr, akit nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi filmvilág is jegyez. Nevét nem ismemi komoly müveletlenség volna, amúgy ő Egerben mindnyájunk Gyuri bácsija, aki ápolja szülővárosában gyökereit. Szóval minden évben hazajön és megajándékoz bennünket egyszerűnek tűnő, ámde mindig bölcs mondataival, félmondataival, melyektől hirtelen helyükre kerülnek a dolgok. Az idei rendezvény sztárvendégei voltak a televíziózástól hamarosan visszavonuló Sára Sándor mellett a finnországi Pori város küldöttségével érkező filmes és nem filmes szakemberek, akik nagy meglepetést szereztek mindnyájunknak, akik ilyen vagy olyan okból nem sokat tudunk a finn filmművészetről. Északi testvéreink nyilván sejtették ezt, így olyan filmeket hoztak magukkal, melyek történelmi témáktól mai társadalmi problémákat boncolgató filmekig igen sokféle színt villantottak fel számunkra kissé rejtélyes és zárt világukról. Ahogy a bemutatókat követő filmvita során Illés György megjegyezte, látható bizonyítéka a testvériségnek, hogy erényeink és hibáink is azonosak. Bár ezt ő szakmai értelemben mondta (fölösleges hosszak, ritmus, egy műnek több befejezése), mégis kézenfekvő rokoni vonásként konstatálhatta minden résztvevő, hogy a finn is idealista nép, rajong a nemes eszményekért, viszont hajlamos a pesszimizmusra, erősen kritikus hajlamú (mert igényes), ugyanakkor érzékenyen veszi a kritikát. Történelmünkben is közös, hogy többnyire nem hagytak élni bennünket, miközben az „élni és élni hagyni” elvét hangoztatták fennszóval. Igen sok párhuzamot lehetne még vonni a két nép között, de nem szeretnénk általánosításokba bocsátkozni, hiszen az tévutakra vezethet mindenkit. A fesztivál egyik sztárfilmje az elsőként bemutatott Rajtaütés (Ambush) volt, Olli Saarela rendezte 1998-ban, és a II. világháború egy nevezetes eseményét, a finn Nagy Téli Háborút elevenítette fel. A mű olyan telitalálat és a maga nemében egyedülálló műremek, hogy képtelenség másként, mint szuperlatívuszokban beszélni róla. Maga a történet bárhol, bármely időben is játszódhatott volna, hiszen a szereplők és a történet is átlagosnak mondhatók. A jelentős történelmi tabló előterében egy katonatiszt és egy ápolónő szerelmi történetét kísérhetjük figyelemmel. Előbb közös táborban vannak, majd a háború során elsodródnak egymás mellől és csak nagy sokára találkozhatnak ismét. Hányán élték át mindezt a legutolsó világégéskor? Rengetegen, magyarok és nem magyarok. A mű nagyságát viszont az adja, ahogyan feldolgozták ezt az egyszerű történetet. És ez nemcsak rendezői erény, hanem kiváló operatőri munkára épül, ahogyan a háború döbbenetes képei teljesen életközeibe kerülnek. Erre ma már kiváló technikai berendezések állnak rendelkezésre, mégis elmondhatjuk, hogy nemcsak technikai bravúrról van szó, hanem az alkotó közösség nagyszerű csapatmunkájáról, melynek során a filmesek is egészen azonosultak a témával és a miliővel, lévén, hogy történelmük egy dicsőséges korszakáról van szó. Ezért érezhettük úgy, hogy mi magunk is egészen belekerültünk, belesodródtunk az eseményekbe, s hogy mindez bármelyikünkkel megtörténhetett volna. 78 X. évfolyam 9. szám - 2000. szeptember
