Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 9. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Bendzsák István: Találkozás Nagy Gáspárral és Görömbei Andrással
3fyeru/xddA C$í6iMÍm (^a/dl/candá QÁa^py- r^cí^iÁrra/ éá r^ö^ö'tn/xei Q^lnrlr-cfián/ Q/ftii&erint Már csak ezekben a kezekben ebben a letagadott szegénységben tudok hinni Már az eligazodási nehézségek ismételgetése teszi bonyolulttá a világot a kard és a zászló elavult fogalmaink fele ultra-ultrább bár még lenne több javaslatom már csak ezekben a kezekben ebben a letagadott szegénységben tudok hinni. 1968 TEJFOGAK (a „prae korszakból”) 2000. április 4-én Budapesten az ELTE FTK épületében Cs. Varga István vendége volt a Kossuth-díjas költő, Nagy Gáspár és Görömbei András Kossuth-díjas egyetemi tanár. Előadásukból merítettem néhány gondolatot. Tapasztalataimat a történelmi érzékenység - morális tisztaság - egyéni látásmód vezérgondolatsor mentén összegeztem. A költőt, Nagy Gáspárt Görömbei András mutatta be, majd pedig a költő beszélt életéről: „Apai nagyapám és anyai nagyanyám születési dátumaik szerint Ady és Móricz kortársai. Csak éppen a sorsuk, az a kemény, leroskadást sem engedélyező paraszti sors a Mindenható kegyelméből úgy adta ki életük hosszát, hogy bölcs öregkorukban még találkozhattam velük. Mintha megvártak volna engem, a kései unokát... legfogékonyabb, romlatlan csikóéveimben. Ha erre gondolok, azt hihetem, nem volt ez teljesen véletlen találkozás... Hiszen, ha írhattak volna, a dolog lényegét nagyon is értve, írtak volna csak: vízre, levegőre, füstre... De mintha most énekelnénk együtt ismeretlen szövegű máriakék zsoltárokat.... és ha belehallgatóznék a féktelen kedélyű lakodalmi rigmusokba, betyártörténetnél százszor izgalmasabb, »posztmodern«, tollfosztós-mesékbe..., akkor 44 X. évfolyam 9. szám - 2000. szeptember
