Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Vezényi Pál: Anyámmal a Bordélyházban
közöltem a hölggyel, hogy igényeimnek szerényebb szállás is megfelel, mire ő keresgélni kezdett kartotékjai között. Végül bizonytalankodva megállt egy címnél.- Már csak a Hotel Bauerben van szabad szoba. Ha ez megfelel? - tette fel a kérdést kissé félénken pillantva felém. Többször jártam már Bécsben, de az egyes szállodák neve nem sokat mondott számomra, így hát minden további nélkül elfogadtam az ajánlatot. Menjünk a Hotel Bauerbe. Amikor a taxisofőrrel közöltem a címet, furcsa tekintettel mért végig engem és anyámat is, és mintha rosszul értette volna a címet, megkérdezte:- A Hotel Bauerbe?! Egész úton egyetlen szót sem szólt, de arcán csodálkozás és valami megbotránkozás-féle tükröződött. Amint a szálloda utcájába fordultunk, azonnal megpillantottam a járdán az éjszaka jellegzetes hölgyeit, amint kézitáskájukat lóbálva, magas sarkú cipőben fel-alá sétálgatva várakoztak a szolgálatukat igénylő férfiakra... A szálloda bejáratánál is ácsorgott közülük kettő egymással társalogva. A vörös lámpák ebben az időben már kimentek a divatból, de amikor a portás előre kérte a szobáért járó összeget, azonnal tudtam, miféle intézmény a Hotel Bauer. Ahogy csomagjainkat felcipeltük az első emeletre, elsuhant mellettünk egy pár, és a fordulónál eltűnt az egyik szobában. A mi szobánk régies, de tágas és kellemes volt. Sem az utcáról, sem a szomszéd szobából nem hallatszott be semmiféle zavaró zaj. Fáradtak voltunk. Jól aludtunk. Másnap az étteremben egyedül reggeliztünk. A zsemle, kifli friss volt, kávé, tej, tea, vaj, gyümölcsíz minőségben és mennyiségben. Minden tiszta, a kiszolgálás is kifogástalan. Délelőtt anyám felhívta telefonon a grófnőt egy nyilvános fülkéből. Beszélgetésükből csal félmondatok jutottak a fülemhez, de azt hallottam, hogy anyám kétszer is határozottan ismétli a Hotel Bauer nevet. Margit grófnő másnap délután négy órakor várt ránk uzsonnával. Bécs egyik külső kerületében lakott. Tolószékben ült, de viselkedése, beszéde magas kora ellenére feltűnő szellemi frissességről tanúskodott.- Jöhettek volna korábban is - mondta, miközben szendviccsel kínált bennünket. - Akartam is telefonálni a szállodába, de... De nem mertem. Azt hiszem, rosszul értettem, amit mondott, kedves Antónia - nézett kételkedve anyámra. A hotel Bauert említette? Jól értettem?- Igen - felelte anyám ártatlanul.- De kedves Antónia - álmélkodott a grófnő. - Hogy tehettek ilyet? Méghogy ott szállnak meg? Hiszen a Hotel Bauer egy... egy igen rosszhírü hely. Megmagyaráztam, hogy sajnos nem foglaltunk előre szobát, és így kénytelenek voltunk a helyszerző ajánlatára ezt a szállót választani. Margit grófnő álmélkodott, de azután másról kezdtünk beszélni. A Hotel Bauerben azonban bécsi tartózkodásunk minden éjszakájára előre kellett kifizetni a szoba bérét, akárcsak azoknak a vendégeknek, akik csak egyetlen órára vették igénybe. Mert a szabály, az szabály. Egy év múlva anyámnak ismét kedve kerekedett egy bécsi utazásra és bérmaanyja meglátogatására. Most már nem volt kifogása az ellen, hogy idejében szobát foglaljak. 28 X. évfolyam 9. szám - 2000. szeptember
