Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 8. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Születésnap a korallzátonyon
Molinosban és hozzá néha egy-egy barátnőt is. Egyetlen kapcsolatom sem sikerült, és teljesen egyedül maradtam. Már öt év óta! Csak járom a világot és költőm a pénzemet. De csak magamra! Semmilyen társaság nem érdekel. A boldogság nálam csak egy tovatűnt illúzió. Elhallgatott, kiitta poharát és maga elé nézett. Rövid beszélgetés-szünet után a hazai ügyek kerültek napirendre. Szó esett a kommunisták utáni új Magyarország gondjairól, az emigrációból hazatérők beilleszkedéséről, a kárpótlásokról. És természetesen Budapestről, az Izabella útra emlékezve, ahol az idegenbe menekült spanyol-magyar gyermekkorát élte. Már eltűnt a Nap a Kuranda-őserdőben. A sötétség hirtelen szakadt a partvidékre és feltűntek Port Douglas kikötőjének fényei. A hajó lelassult és ráült a vízre. A tengerészek készültek a kikötésre, a kávézó fogyasztói pedig kifizették számláikat. A hetvenéves John is meghatottan búcsúzott. Ő kiszáll ebben a kikötőben és nem valószínű, hogy valaha is látják egymást.- Köszönöm Önöknek, hogy magyarul beszélgethettem éppen a hetvenedik születésnapomon. Ma kegyes volt hozzám a Sors! Még az is lehetséges, hogy utam egyszer, 35 év után, mégis hazavezet gyűlölve szeretett Pestemre. A partról a spanyol-magyar integetett a Cairnsba továbbhajózó párosnak és kiabált is valamit. A mérnök azt olvasta le a szájáról: Viszontlátásra, fiúk! Pesten! De az is lehet, hogy csak ezt akarta mondatni a magányos világvándorral. Új Hevesi Napló 67
