Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)

2000 / 8. szám - KÖZÉLET - Löffler András: Az egri arc

- a, 'iMfooádt&ítepetfi-fbo/^áw dícáére/e

‘i/ó'éxá. . .

Sokan és sokféleképpen írták meg Eger történetét. Könyvtárnyi mü hirdeti a város építészeti és természeti kincseit. Számtalan monográfia tudatja az egri polgár életrevalóságát és öregbíti a város hírnevét. Évszázadon át kitűnő egyéniségek kötődtek Egerhez, akik eme igazi, emberléptékű kisváros arcát formálták és vállalták az „egriséget”.

Bizonyára sokak gondolatában megfogalmazódott már, hogy mi lehet e városban az emberi kapcsolatok kötőeleme? Mi lehet az egriség sava-borsa? Mi végre szeretjük szenvedélyesen városunkat? Miként küzd a globalizáció ólomsúlyú ökölcsapásaival e jelenség? Hogyan viseli a katedrális nagyságú bevásárlóközpontok műholdakkal és műholdvevőkkel irányított, uniformizált világát az egri ember?

Igen! Hisszük, hogy van egri gondolat, van egriség! Amely kicsit belterjes, kicsit szűk, kicsit kisvárosi, néha áporodott, de mégis olyan édes és olyan büszke rá mindenki, amikor e várostól távol van. E csodálatos kisváros európai. Nem tíz éve, hanem ezer éve! Amióta megjelentek a román, majd gótikus stílusban gondolkodó templomépítők. Amióta vallon telepesek szőlőkultúrát hoztak létre. Amióta Mátyás alatt a reneszánsz világ itt pezsgett. Amióta a török elleni harc nemzetközi jelentőségű ellenállást hozott össze a várban. Amióta az urbánus hajlamú török berendezkedett, fürdőkkel, mecsetekkel és iskolával. És a pompás barokk, amely annyi pusztulás után felemelte a várost, nemcsak kövekkel, épületekkel, hanem gondolatokkal, szellemiségben is. Iskolát és orvosképzőt, patikát és kórházat, papképzőt és menhelyet épített. Stílust adva a külsőnek és belsőnek.

Az igényesség gondolata uralta a várost. Vezetői, a papok, majd a polgárok kivétel nélkül felfogták az „egriség” jelentőségét és a kihívásnak mind megfeleltek. Mert észrevették az egri embert, később az egri polgárt. Tisztelték hagyományait, tisztelték önérzetét és érte éltek és dolgoztak.

Eger nem lenne az, ami, az egri ember és az egri nép nélkül. E néhány sor a millennium ürügyén emléket kíván állítani az egri embernek. Nem az ismert hősöknek és nagyságoknak, hanem azoknak, akik a mindennapok hangulatát és arculatát adják anélkül, hogy történelmi léptékben maradandót alkotnának. A teljesség igénye nélkül néhány olyan jellegzetes egri vonásra hívjuk föl a figyelmet, amely a jövő alakítása szempontjából is fontos lett. Nem egyedi és kizárólagos próbálkozás ez. Más személyek és szervezetek is tettek kísérletet az „egri gondolat” megfogalmazására és megélésére.

Pillanatnyilag nem látszik hálás szerepnek ennek az ügynek a vállalása. Az elmúlt 50 év deformálta a közgondolkodást. Ezért soraink a tudományos szocializmus, majd a liberalizmus nézőpontjai szerint avíttként hatnak. Sőt, napjaink arrogáns szellemi véleményformálói bizonyára lesajnálják és megvetik e gondolkodásmódot. No, de az egri ember, az egri hangulat attól hál’Istennek megmarad, és meg is kell őrizni.

62

X. évfolyam 8. szám - 2000. augusztus