Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 1. szám - KÖNYVSZEMLE - Kaló Béla: Pasztell, szolid lobogás
cKa!ó cBé/a ?J\iíx/-e//J nco/íd /c/joífááBöröndi Lajos: Elszorult lélekkel (Hazánk Kiadó, Győrj A mindenkori asszony magasztalandó alany, ezt öt világrész költői tudják évezredek óta. Azt mondják - mondjuk: a hűség, a lemondás, a kitartás - sőt az áldozat! - nem természetes. Ezt a nő, a Nő is tudja, s örül a hozzá írt szerelmes verseknek. Böröndi Lajos Elszorult lélekkel című kötete a vágy és a szeretetéhség dokumentuma: „Tanulod az életet. Mindent elhibázol elsőre, aztán nem javíthatsz. Lassan már elhiszed: a tévedések önmagukért vannak, s nem azért, hogy tökéletesítsenek. Egyre esendőbb leszel. És egyre szerelmesebb.” A költő, ha szerelmes, vagy ha csak szeretetre vágyik is: enigmatikusan sugároz mindenre, ami körülveszi, a belső sugárzás talányos, mert „átüt a mozdulaton”, s nem megfejthető, mi is történik. A Kert elveszthető, de a vágy örök. Böröndi Lajos az a fajta lírikus, aki a kimondott szó egyszólamúságában hisz, az „ironikus kapcsolatok rendszere” távol áll tőle, még hisz a romantikában, még vágyik a vegytiszta érzésekre. Ezek a szerelmes versek nem egy lánglelkü-szívű ember robbanásai. Mélázó, pasztellszínű tájban játszódó, csöndes és mértékvigyázó érzések jönnek a sorokból: Fekete éjszaka zuhan ránk, érintésünk zene, puha bársony. Tél jön. Hideg. És félelem. Nem mentettünk át semmit a nyárból. Föl vágytunk, nem lehullani (Tél jön) Az Elszorult lélekkel verseinek tulajdonképpen semmi közük az erotikus költészethez. A kéjvágy és a romantika utáni méla vágyakozás keveréke inkább a romanticizmusnak, mint egykori polgári mítosznak a nosztalgiáját hordozza: mi ez a képtelen zuhanás lehúnyt szempillánk mögött mi ez! az édeskés íz a szájban a fölzaklatott képzelet (vágyódás) Ezek a lírai darabok a teremtő ideáloknak szánt üzenetek. Amelyek, akik akkumulálják az élet és fejlődés energiáját. A cél: mágnes, a célok a légvonalban vonzott ideálok. 80 X. évfolyam 1.szám - 2000 január
