Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 1. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC - Kampec „jó útra” tér
„jó óira” tér*.. Harlekin-bemutató: Szegény ördög A Harlekin Bábszínház novemberben Tamási Áron: Szegény ördög című meséjét játszotta Pályi János előadásában, a hazai bábszakma egyik legkiemelkedőbb szakembere Kovács Ildikó rendezésében. A darabot szinte egész hónapban műsoron tartották a közönség nagy megelégedésére. A Légy jó mindhalálig a kamaszoknak szólt, ez a kicsiknek és nagyoknak egyaránt emészthető darab. A szó igazi értelmében mese, de ugyanakkor példázat is, mely a sokat megéltek számára is eligazításul szolgálhat az élet úrvesztőiben. A Szegény ördögöt (Kampec) Lucifer nem tűrheti a pokolban, mert az nem elég ördögi, ugyanis megszánja a tisztítótűzre ítéltetett lelkeket, s nem dobja őket a katlanba. Onnan tehát kiebrudalják őkéimét, s mindjárt munkanélküli, következésképpen szegény lesz, s hallgathatja feleségét, Lámentát, és sajnálkozhat két jóravaló kisfián. Mint az öröktől fogva szokás, szegény a szegénnyel társul. Az ördögfiak, Ámpec és Bépec két lánypajtásának anyja, Té Terus, szintén a megélhetésén töpreng. Az ördöggel kifőzik, hogy lépre csalják a tehetős és kapzsi Módus Bekét, és felségét Dunda Asszonyt. Elszedik a pénzét, s immár nekik is lesz betevő falatjuk. No, mi ez, ha nem a mai társadalom szociológiai példázata? A fordulatos cselekményt remek humorral, játékossággal tárja elénk Pályi János. A játéktér - mely egyszerre ötvözi a tárgyalkotás ökonómiáját, átgondolt anyag- és formakultúráját, egyszersmind magában foglalja a világ egészét. Az oszlopokon álló faházikó (mely leginkább egy kukoricatárolóra, azaz góréra emlékeztet) a cselekmény fő színhelye. Az alatta elhelyezett üst, a pokol kénköves katlana, a házacska tornyán pedig angyalok forognak, miként a mennyben. Csuda figurák a bábok is: Módus Beke, meg Dunda asszony alsó fele, miként egy párna béfedik az üstöt. A szegény ördög és felesége minden porcikája izeg-mozog, s egy kampóval rögzíthetők is a helyszínhez. Még az üstöt tartó lánc is része a játéknak. Nem sorolnám, mennyi ötlet és jó Ízlés dicséri az előadás kitalálóit. Az ízes Tamási-szöveghez jól illeszkedik Pályi derűs és markáns személyisége, játékossága, alakváltoztató képessége. Megannyi hangon tud megszólalni. Nemcsak a hangszínével játszik, de a tájszólásba is könnyen átvált, amikor népi figuráját kell életre kelteni. A zenei kíséret (a muzsikus fiatalember nem fedi fel kilétét a színlapon) együtt él a darabbal, mintha egy beszédhang lenne. Az előadás kerek, pergő, nem lankasztja a figyelmet, s miként a sok munkával létrejött igényes produkciók: egyszerűnek, könnyűnek, természetesnek látszik. S mint tudjuk, az elegáns könnyedségért komoly munkával és tehetséggel kell megalapozni. Ez megvan az alkotókban. S jó, hogy a Harlekin rálelt erre a produkcióra, és műsorába beillesztette azt. Új Hevesi Napló 79
