Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 1. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - H. Szilasi Ágota: Lüktető színek fogságában
CH. őzilasi Sfigola Jfüklefő színek fogságában F. Balogh Erzsébet kiállítása az Egri Galériában Tüzes sárgák, narancsok, vörösek - hideg lilák, kékek és zöldek. Szelíd árnyak és derengő fények. Teret indukáló tónusok - s ragaszkodás a kétdimenziós, síkban tartott látványhoz. Energiával telt, tudattal nem kontrollált gesztusok - valamint új igényként: az átgondolt, formává szervezett, koordinált, de régóta oly jellemző vonalháló. Széles érzelmi skálán mozgó múlt - tervekkel, új elgondolásokkal felvázolt jövő... F. Balogh Erzsébet e kontrasztokra épülő, a világ változatosságát, olykor kaotikus jellegét leképező, vagy érzelmi kötődéseket, hangulatokat boncolgató művészetének felvázolására ez a kis kiállítás nem vállalkozhat, pontos analízist nem adhat. Mégis felvillantja azt a kiforrott személyiségből eredő lüktető sokféleséget, mely művészetére oly jellemző. Egy sokrétű művészi világ a pillanatnyi látványok, lelki hatások, kötődések, illetve az aktuális művészi problémák, a megfelelő művészi eszközök és anyagok keresése köré szerveződik. Egy ember lélegzetvételeinek tárgyi leképeződéseiként, így hát szükségletként keletkeztek. Sokan ismerik e művek alkotóját, mégis néhány szót az előzményekről: F. Balogh Erzsébet Miskolcon született, ahol fiatalon egy olyan grafikus nemzedékkel találkozott, melynek szellemisége elvezette őt a művészi pálya felé. így 1977-ben diplomázott az egri Tanárképző Főiskolán Seres János és Blaskó János növendékeként, majd a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után alaptagságot nyert. 1985 óta tanít az egri főiskola rajz tanszékén, s több művésztelepen gyűjtött és gyűjt a barátságok mellett szellemi energiát a mindenkori továbblépéshez. Nyitott személyisége, intellektuális éhsége, kereső, kutató természete, emberekkel, tárgyakkal való bensőséges kapcsolatteremtő készsége, energikus egyénisége teszi őt képessé arra, hogy fel nem adva, olykor nehézségek árán is, de egyszerre alkotóként, tanárként, és természetesen mindennapi emberként is megtalálja azt a valamit, ami fontos számára. Festészete a 80-as években kialakult művészi felfogás szülötte, amikor is az elvont, sematikus, általános modellekkel és az álmodernkedő felfogásokkal szemben kialakult az egyszemélyes teljességképzeteket megfogalmazó, egyéni létélményekből fakadó, indulati-pszichikai tartalmakat hordozó, az úgynevezett egyéni mitológiákra építő, lelki érzékenységgel párosuló festészet. Ezek a már nem elszemélytelenített műalkotások érzéki és individuális töltetükkel váltak hitelesebbé, ebből következően sokkal inkább emberivé. Ezt a fajta szenzibilitást Balogh Erzsébet festészetének is kikristályosodott alaptételeként kezelhetjük, mely esetében azonban tág teret enged és nyújt az éppen aktuális kifejezésmódok kereséséhez. Ez az oka annak, hogy e kamaraméretü kiállítás is többféle technikai, tematikai és felfogásbeli, stilisztikai megközelítésben tárja elénk a művésznő munkásságát. Bár a gondolati mélységek felé törekvő, absztrakt formavilágű műveit most nem láthatjuk, s elsősorban a populárisabb, figurális képeiből válogat, ez a 4-5 évet átölelő, teljes körű elemzésre nem törekvő bemutatkozás mégis oly változatos, hogy a galériákba ellátogató néző - esetleg vásárló — megtalálhatja az őt megérintő közelítés-, illetve megfogalmazás-módot. Sokszor a címek nem is lényegesek, plusz információt nem tartalmaznak, s inkább csak a képek azonosítására szolgálnak. Mert a lényeg a színek, a formák, a vonalak mozgásának kapcsolatteremtő, gondolatokat és érzelmeket közvetítő hatásában, téri lüktetésében, gesztusszerü, olykor organikus rendszerré szerveződő eredményében keresendő. Van, hogy a téma sem fontos, csupán csak egy ürügy egy festői probléma megfogalmazásához, egy élményhez, vagy egy meditativ hangulathoz való kötődéshez. 76 X. évfolyam l.szám - 2000 január
