Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 1. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - H. Szilasi Ágota: Lüktető színek fogságában
Persze valamennyi kép kiindulási alapja személyes élményre is visszavezethető. Kötődés egy kedves állathoz, tárgyhoz, vagy egy táj látványához, a természeti formák között felvillanó fényeknek és az általuk indukált árnyékoknak és színeknek zsigereinkig ható, talán ősi ösztöneinkig visszavezethető „rögződött-impressziójához”. A sokrétűség az alkalmazott anyagokban is megfigyelhető. A legegyszerűbb grafikai technikáktól a bonyolult többtényezős-többrétegű vegyes festészeti eljárásokig. Gyakran előfordul, hogy egy-egy ötlet csak pár képet eredményező kísérlet szintjén realizálódik, s máris a következő, izgalmasabbnak, nagyobb kihívásnak tűnő megoldás felé taszítódik a festő gondolkodása. A 4-5 évvel ezelőttre datálható kutyás sorozata is, melyből a három kép volt látható, egy olyan zárt egységnek tekinthető, mely nem csupán a témájában, hanem festészeti-stilisztikai problémafelvetésében is befejezettnek Ítélhető. A konkrét formát sokszor elfedő absztrakt, expresszív gesztus, az energiával telt spontán festékfelhordás, mely széles, belső indulatokat közvetítő ecsetkezelésben és agresszív, erőteljes színvilágban jelentkezik, a fő jellemzőjük, Mindezek a kutyákhoz való ambivalens viszonyunknak soktényezős lereagálásai. A sorozatot létrehozó energia mára elfogyott, s egészen más problémák, intimebb s egyben átgondoltabb közelítésmód jellemzi (már) a nemrégiben készült Hortobágyi lapok címen összefoglalható egyedi grafikákat is. A lapokon ugyanaz a „nap-sárga” kelt természetfeletti hatást, mely az előbb említett képek alapszíne. Ezek a kis ceruzarajzok egy konkrét látványélmény, egy impresszió eredményei. A téli hófedte, határtalan tágasságot nyitó Hortobágy síkján mozgó fények, azok színeket és árnyékokat gerjesztő képességének képpé transzponálásai. A kiindulási alap a transzcendens, a realitáson túlmutató, s a sík felületnek mélységet adó, uralkodó sárga szín volt. Erre került rá az acryllal fújt fehér, mely fakturális alapot is képzett a grafitceruzával húzott vonalak alatt. A több rétegben felrakott anyag, a gyöngéd, lazúrszerü fedések hol finomítják, hol felerősítik az energiát hordozó, s a téma konkrétságát megteremtő vonalháló-rendszert. A most kiállított művek gerincét a pasztellképek adják. De mielőtt rájuk kerülne a sor, intermezzóul hadd szóljak néhány szót három kis akvarellről. E festmények egészen más felfogásban készültek, mint amiket eddig F. Balogh Erzsébet művészetében megszokhattunk, bár genezisét tekintve nem különülnek el a többi műtől. A használt technika, s annak is lazúros, szinte klasszikus tisztaságú használata, a tiszta, szinte világító színek alkalmazása, erős kontrasztba állítása ritkaság művészetében. Hát még a téma! A történetté, vagy terülő-disszé fűzött, síkba emelt kompozíciós megoldás is különleges, bár levezethető eddigi munkásságából. A formák erős kontúrozottsága - melyre a halványan karcolt vonalak is rásegítenek - sem megszokott. Különlegesen pulzáló, érzelemdús, de intim képecskékkel van dolgunk. S végül a pasztellekről, mely anyag mindig is kedvelt technikája volt Zsókának. A porrá őrölt, kevés kötőanyaggal összekevert és kiszárított krétadarabkák a megfelelő papíron egyszerű érintésre is nyomot hagynak. Végtelen szabadsággal szolgálva alkalmazójának egyszerre alkalmas bársonyosan puha, festői, és keményen vésett, hangsúlyozott, rajzosán konkrét felületek létrehozására. Tehát kiválóan megfelel egy olyan festői nyelv megteremtésére, melyben az érzések és a feszültségek a legtisztábban szólalnak meg. Ezzel a technikával készítette a fények és árnyak tematikáját feldolgozó, a hideg és a meleg színek kontrasztjára építő kompozícióit évekkel ezelőtt, s az itt kiállított csendéleti motívumokat sorjázó müvei mellett a bevezető paravánon látható, s a tervbe vett, a jövő témáját - szelíd árnyak sorozat - felvillantó lapját is. Új Hevesi Napló 77
