Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XX.
Bükkaljai ösvényeken XX. A három német vendég vadász között, akik a másnapi vaddisznó haj tó vadászatra érkeztek, volt egy közel hetven éves, enyhén szólva is túlsúlyos, sántítva menő, pontosabban önmagát csak nehezen vonszoló, ám pirospozsgás, állandóan mosolygó, barátságos ember. A kis hegyi szálloda kényelmes halijában, kellemes hangulatban és szapora poharazgatás közben tárgyalták meg a másnapi tudnivalókat a vadászat rendjét, részleteit, esélyeit. Péter bácsi is jelen volt, nem is maradt ki a beszélgetésből, még kevésbé a poharazgatásból. A bicegő, de vidám vendég egyrészt talán a hasonló életkornak, másrészt a „szomjnak” betudhatóan az első félóra után már teljes nézetazonosságban, mi több, tengermély szimpátiával és barátsággal emelgette poharait Péter bácsi egészségére, no meg a magyar-német vadászbarátságra, a másnapi vadászat sikerére, a télre, meg miegymásra. A két idős vadász a finoman metszett ólomkristály pohárkák csilingelőse közepette fürgén hörpintgette a gyógynövényki vonatokkal dúsított, gömbüvegből kitöltött, keserédes, finom nedűt. Mire nyugodalmas jó éjszakát kívánva egymásnak aludni indultak, már egymás vállára támaszkodva testi-lelki jó cimboraként dúdolgatták a népszerű operett slágereket, nem törődve azzal sem, hogy egyikük is, másikuk is egészen más dallamot erőltetett, a különböző nyelvről már nem is beszélve. Másnap reggel Péter bácsi, mint a hajtők irányítója és felelős vezetője, maga köré szólította azt a néhány fiatal, hajtani szerető vadászt, akikben megbízott, s előadta mondókáját:- Idefigyeljetek! Van az a sánta köztük, tudjátok? No! Az a kövér. Hát azt én nagyon szeretem. Tegnap este megszerettem. Jó lenne vele lövetni egy disznót. Hadd örüljön! De az menni nem tud. Azt gondoltam ki, de ezt csak nektek mondtam, mert tényleg megkedveltem azt a jó embert, hogyha előttetek kel fel valami disznó, hát azt úgy lőjétek meg, hogy hátul. Csak úgy a farát. Hogy leüljön, megbénuljon, ne tudjon elszaladni, de éljen. Értitek? Oszt akkor odavezetjük a sánta barátot, majd ő agyonlövi. így lövetünk vele, és igen boldog lesz. Mondom! Jó ember, no! így csináljuk és kész! Csak Feri bátyátok a titkár meg ne tudja, hogy ezt az egészet én találtam ki, mert az amilyen szigorú vadember, engem elevenen nyúz meg. A rafináltan kiagyalt titkos tervbe bevont néhány bizalmas, Péter bácsi két oldalán ment a hajtásban. Nagyon sűrű cseres újulatban haladtak, egymást nem láthatták, de a hangokból jól tudták, ki hol tart, merre jár, hol tartózkodik. Péter bácsi balján Pista bujkált az indák, iszalagok között, aki a lövés eldörrenésének pillanatában azonnal tudta, hogy öreg mestere lőtt. Meglepődött, hisz jól tudott dolog volt az, hogy a hivatásos vadász nem azért van, hogy a hajtásban lőjön, vadásszon, hanem, hogy szervezze a vadászatot, irányítson, a feltételeket biztosítsa. De mindezeken nem volt ideje morfondírozni, mert máris hallja Péter bácsi kétségbeesett jajgatását.- Új, jaj! Jaj, Istenem, most mi lesz? Ajjaj! 6 X. évfolyam 1.szám-2000 január
