Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)

2000 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Farkas András: A menekülőhöz, Elment Szilveszter is

Jva Hut o Slitbráeí

A mmckiünltöz

Ne menj, ne menekülj arra!

Egy rémület a világ szennyét Odahajtja, ott kavarja,

Bár nyugalmas hely volt nemrég.

A világ két válla görnyed, Mindegyik földrész lelke fáj,

Mert felébredtek a szörnyek,

Én azt mondom: Megállj! Megállj!

Itt magyar szó van legalább S ha harcolsz és ha éhezel,

Hallod a vén Duna dalát,

Míg idegenben sokezer Gyötrelem a lelked tépi - S többé nem lehetsz a régi.

lElment i^zUin>azter ta...

Elment Szilveszter is, de itthagyott Egy rossz emléket magára nézve: Egy kicsi, igénytelen űrlapot,

Amin alig vehetők észre A tőkék és a drága kamatok.

S nekem mindez a mondást idézte: „A tőke ép, a kamat szapora S e két dolog az isten ostora.”

Új Hevesi Napló

5