Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 6. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Losonci Miklós: Esteban Fekete munkássága
van, munkája elmélyült, ugyanakkor zaklatottan keresi az igazságot, a jobb, tökéletesebb világ felé vezető utat. Méltatói a fény-árnyék játékában, a grafikai elmélyültségben látják művészetének igazi jelentőségét, meggyőző erejét. A művész utóbbi munkái, a Gyümölcseink 2000-ben készültek. A cím és a képi megjelenítés közötti összefüggés a grafikus szarkasztikus világlátásra, humorára utal. A rajzon üres ládákat mutat, melybe talán belekerülhetnek majd - valódi gyümölcseink. Losonci Miklós A színes fametszet mestere Ő is megjárta „A hadak útját”, de „Értől az Óceánig” jutott - művészetével célhoz érkezett. Visszavonhatatlanul és értékteremtése révén maradandóan. 1924-ben született a ma Budapesthez tartozó Cinkotán, s mivel édesapja vasútépítő mérnök volt - a kecskeméti alagutat is ő építette -, ifjúságának egy részét Törökországban élte. Budapesten, a Műszaki Egyetemen kapott absolutoriumot, atletizált, Párizsból 1947- ben nem tért haza. Három okból. Egyrészt riasztotta az orosz tankok durva látványa, másrészt Lajtha László zeneszerző is arra inspirálta, rajzkészsége révén legyen képzőművész. A végső indítékot az 1947-es nagy Bonnard-kiállítás lendítette, Párizsban e képek a leikéig hatottak, s Bonnard művészetének bensősége, oly nagy hatalmú szelídsége, színes csöndje, érett bája máig meghatározó az ő képein is. Az otthon varázsát árasztja Bonnard és az ő továbbteremtője, Fekete István művészete is. Argentínában telepedett le feleségével, Maria Alexandra Rongine asszonnyal. Különös találkozás - a magyar Fekete István, aki Argentínában változtatta nevét Esteban Feketére - az orosz-szlovén asszonnyal, aki kutató vegyészprofesszor lett a németországi Darmstadtban. Ott élnek, alkotnak és Írországban, mely immár negyedik hazájuk. így maradtak emberség-gyökérzettel dúsítva magyarok. Esteban Fekete ötven színes fametszetét a szegedi József Attila Tudományegyetemnek ajándékozta, a könyvtárban látható állandó gyűjteménye, 1989-ben nyílt meg önálló kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában, ez alkalommal adományozta a „Codex Hungaricus” albumát első közgyűjteményünknek, melyben magyar költők - Vörösmarty, Petőfi, Arany János, Ady, Juhász Gyula és Radnóti Miklós verseit illusztrálta a képi hozzászólás és továbbteremtés igényével. Bemutatkozott a világ sok-sok városában, Svájcban, Németországban, Argentínában - és Kecskeméten, Szegeden, Békéscsabán, Debrecenben, Pécsett. Ez életének külső története. Az is, hogy vidrákat, hódokat figyel az Atlanti-óceán partján, hogy naponta kilométereket fut, hogy délutáni szertartása a teaivás Rongine asszonnyal, a többi: Művészet. Egyedi gyakorlata, hogy fadúcokra vési rajzolatait, minden színnek külön fadúcot farag, rányomatja a lapra egymás után kézi technikával, s a maradék olajfestékkel a sokszorosított grafikai lapoknak megkomponálja végső festményét. Eredeti eszközeiben, módszereiben, eredményeiben. így megmarad a festményen az, melyet metszetek formájában gyűjtőinek ad. Forrásanyaga a nagyvilág. Motívuma a magyar Alföld, az írországi óceánpart, a magányos ír tanyák sora, kutyák, tehenek, a szoptató szamáranya, kakas, halak, Provence, Hildesheim, Darmstadt, partra vetődött bárkák, ormondi vízesés, ir kocsmák és megannyi gondolat, melyet képekkel értelmez. így a Golgota másnapját ottfelejtett gyolcsokkal, X. évfolyam 6. szám - 2000 június 72
