Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 6. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Losonci Miklós: Esteban Fekete munkássága
gödrökkel, csontokkal, élelem után kutató ebbel, a város hátterével. Az is telitalálat, amikor saját önarcképét helyettesíti be Bonnard arcmásába, annyira rokonnak érzi törvényeit az ő törekvéseivel. Megindítóan varázslatos „A leány és a halál” lapja, ahol a nőben gyűjtődé fiatalság szépsége ellenpontozódik egy öregember nosztalgikus figurájával. Furcsa árnyképek jelennek meg meredek hegyoldalai között, bárkák ringanak a parton, rajtuk szám: 60,65,70,75 - mindez életidejét is jelzi, hiszen elmúlt 75 esztendős, s a képek tanúsága szerint apály keletkezik a tengeren, s egyre több a szikla. Mindez szintén látvány és szimbólum - egyszerre az mindkettő. Hídra is bukkan szemlélődése, kecske is matat a füves temetőben, rémmadár is riasztja, a „Nyugati szél” színekben jelenik meg, ezúttal nem Shelley, hanem Esteban Fekete interpretálásában. Vészjósló erővel szállnak felületén a halakra vadászó „Kormoránok”, de a tenger örök hullámzása mégis reményt és harmóniát kelt. Ő bölcselő festő - művészete a filozófiája az az ő minősége és világhíre, hiszen műfajának, a színes fametszetnek mértékadó világmestere. Eger is vár rá, utcái, a vár, a minaret, a barokk-klasszicista párbeszéd, hogy új sorozatában értelmezze Európa e tündéri szegletét, melyet magyar históriának, helytállásunknak, Eger várának és városának neveznek. Esteban Fekete Még egy jó fogás Valamit gyűjtöttem Új Hevesi Napló 73
