Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 6. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XXIV.
Ám Seholnincs Maci, mint már említettem, másképpen látja és éli az életet, másként gondolkodik, egészen másként jár az esze, mint másnak. O bizony nem állta meg szó nélkül. Felhúzott szemöldökkel, elcsodálkozott arccal nézett körül társain, s csak ennyit mondott:- Na ugye! Amatőrök. A társaság vadászbáljában tombolahúzás is volt. Sok praktikus és szép nyereménytárgynak örülhettek a szerencsés nyertesek, ám mindenki a fődíjat várta izgatottan, mert az egy muflonkos meglövésének lehetősége volt. A kiválóan elkészített fenséges vadpecsenyék, no meg a komoly mennyiségű rövid- és hosszúitalok elfogyasztása után vidáman ropták a táncot, miközben - több felvonásban - zajlott a nyerő cédulácskák vadászkalapból történő kihúzása. A kihúzott szelvény számának mikrofonba való beleolvasása után rendszerint következett néhány másodpercnyi visszafojtott csend, amikor is mindenki azzal volt elfoglalva, hogy az előtte kiterítve heverő tombolajegyek számát lesegette, hogy övé-e a nyertes. Aztán, ha kezét nyújtva boldogan felemelkedett valaki az asztala mellől, kitörő hangulatú taps köszöntötte. Gazdára talált már a vízlepergető vászonborítású fegyvertok, a rozsdamentes fémtermosz, a zöld, vadászmintás, ünnepi asztalterítő, de bizony Seholnincs Maci 15 darab tombolajegye közül egyik sem nyert még. Ám a következő nyerőszám elhangzása után Seholnincs termetes alakja felemelkedett a székről, és az örömtől füligszáj mosollyal elindult a játékvezetők felé. Felcsattant a taps, innen-onnan a hangos éljenzés is, ám ekkor Maci néhány lépés után sarkonfordult, visszament az asztalához, meghajolva megköszönte az ünneplést, és végtelenül komoly arccal visszaült a helyére. Merthogy szó sem volt arról, hogy ő lett volna az a szerencsés, aki nyert, dehogy. Csak éppen úgy gondolta, hogy ő is megérdemel talán egy kis tapsot. Na, ki is érdemelte ő azt, mert ekkor értették meg a társak a turpisságot, és ekkor tapsoltak a leghangosabban, jóízű hahotázások közepette. Ezek után aztán teljességgel hihetetlennek tűnt, hogy a tombola főnyereményét, a muflonkos kilövési engedélyét ő nyerte. Pedig ez történt. A legkevésbé persze ő hitte el, gyanakodva lesekedett körbe, hogy hol rejtőzik ebben a trükk, hogy nem a vadásztársak tréfája-e mindez. Ám amikor a szelvény igazoló részét odavitték hozzá, és megbizonyosodott a számok azonosságáról, mindjárt úgy tett, mintha ez a legtermészetesebb dolog lenne. Az asztal mellett állva fürgén hajolgatott a terem minden irányába, s mint valami hollywoodi ünnepelt filmsztár, integetve köszöngette a gratulációkat, néhány szépasszony felé még puszikat is dobált. A területüket a 25-ös műút két részre osztotta. A szarvaskői erdők általuk telepített muflonállományát ők soha nem vadászták. Ott muflont csak bérvadász lőhetett. Nekik ott volt a nagyegedi, szőlőcskei, várkúti erdőrészek lehetősége, de természetesen ott is elsősorban a befelé növő csigájú, selejt kosokat lőtték. Seholnincs még soha nem lőtt muflont. Nemhogy kost, de jerkét vagy bárányt sem. Nagy volt hát az öröme a nyeremény miatt. De a társak részéről is óriási volt a várakozás, hisz a sikeres elejtés után avatás következett, annak minden pajkosságával, huncutságával, szépségével, vidám hangulatával, s nem utolsósorban komoly áldomásaival. Lefutott a szarvasbőgés ideje, elutaztak a külföldi vendégvadászok. Elérkezett hát az idő, hogy komolyan foglalkozzanak a Seholnincs nyeremény muflonjával, azaz, hogy gondos nyomozással, a cserkelések közbeni lesekedéssel, kifigyeljék azt a kost, amelyet Maci majd elejthet. 12 X. évfolyam 6. szám - 2000 június
