Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 6. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XXIV.
Mintha valami tankönyv olvasása közben eltürelmetlenedett volna, s vagy hat-tíz oldalt úgy lapozott volna át, hogy bele sem nézett. Nyolc évi vadászat után véletlenül tudódott ki az is, hogy a csapatbika és az egy csapat bika között ő nem talált semmiféle különbséget, s amikor bőgési szezonban a vadásztársak beszámolóiban teheneket terelő csapatbika szerepelt, ő mindig azt gondolta, hogy a sok fiatal bika összeállt, és együtt, egy csapatba verődve kerülgetik a teheneket. Ritkán ejtett vadat. Lövést is csak hébe-hóba adott le. Egy-egy jó lövéshelyzet után, ha megkérdezték tőle, hogy miért nem lőtt, mindig valami sajátos indokot hozott fel, amivel környezete hangulatát derűs jókedvre hangolta. Ilyeneket mondott: „Többen voltak, és nem tudtam eldöntetni, hogy melyiket lőjem. Lent állt egy mély vízmosásban, nehéz lett volna felhúzni. Holnap dolgoznom kell, nem lett volna időm kitisztítani a puskát. Olyan nagy volt a csend, hogy nem volt.kedvem hangoskodni. Úgy gondoltam, majd meglövöm a jövő héten.” Egy alkalommal hogy-hogy nem, meglőtt egy szarvastehenet. Véletlenül épp egyedül vadászott akkor. Másnap, hogy az őszintén érdeklődő barátok türelmetlen kíváncsiságát kielégítse, nagy büszkén és boldogan, de lassú megfontoltsággal előadta az esetet:- Hát Aranyharmataim! Közölhetem veletek, hogy igen komoly tehenet ejtettem el. Kiváló, tiszta lövéssel. Mintegy tüzbe rogyasztottam, mondhatnám, azonnal felkankurjázott. Ott rögtön.- Milyen távolságra lőttél? - kérdezte valaki a társak közül.- Hát, kedveskéim, igen komoly távlövés volt, leléptem, pont nyolc méterre lőttem el - magyarázza a legkomolyabb ábrázattal. A hallgatóság arca megnyúlik, álluk leesik, hirtelen el sem tudják képzelni a szituációt.- Eredj már, Maci! Hogy lehet az? - tudakolják.- Úgy látom, nem vagytok képben, csak azt nem tudom, hogy minek zavartok meg a kérdéseitekkel. Várjatok sorotokra, majd mindjárt odaérek - utasítja rendre az elképedten hallgató vadászbarátait.- Szóval, puskával a hátamon lépdelek az ösvényen - folytatja átszellemült arccal, mintha valóban a fák között ballagna. - Egyszer csak hallom ám, hogy zörög a haraszt. Mit zörög, zűg! Oltári sok szarvas jön. Egymás hegyin-hátán, ki se tudtam venni, hogy mennyi. Lelapultam egy vastag fához, s gondoltam, hogy egy gusztusosat majd kiakasztok közülük mondja, s látni rajta, hogy a büszkeségtől majd szétreped, s hogy roppantul élvezi, hogy végre ő az, aki vadászsikerről számolhat be, hogy végre ő az, akit érdeklődéssel hallgatnak azok a társak, akiket általában ő szokott hallgatni. El is követett mindent annak érdekében, hogy elvarázsolja közönségét, igyekezett minél szakszerűbben s minél élményszerűbben előadni minden fontos mozzanatot. Új Hevesi Napló 9
