Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)

2000 / 6. szám - VERS, PRÓZA - Farkas András: Tristan da Cunha, A költészet

Közösség is, amit a tenger Kenyeret osztva fog körül.

Lehet a sors kegyes, kegyetlen, A sír mindenkin könyörül.

London kényelmét leszavazták, Hiába mondta el nekik Tudós, jogász, pap és miniszter: A vulkán majd berzenkedik.

Csak visszamentek a szigetre, Fülükbe zúg az óceán,

Hazájuk pénz és hajsza nélkül Kétszáznyolcvan társas magány.

Ittüirnt:

Kétszer éreztem én is ilyet: Külföldről érkeztem haza,

Hívott család, a Bükk, a város És szép magyar szónk vigasza.

21 hőiteket

Mind, ami cél, örök eszme, tudás, jó hit van a múltban, Mind ugyanaz s másként közelít ide messze jövőből,

S mind ragyog itt is, előttünk, emberi tarka jelenben. Mit tesz a költő? Hü tükrét odatartja a fénynek.

És buzgón kivetíti magának, az emberiségnek Azt, ami cél, amit hit és okos eszme örökké.

6

X. évfolyam 6. szám - 2000 június