Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 5. szám - KÖZÉLET - Bakacsy Ernő: A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről II.
Őszintén be kell vallanom, hogy a tsz-mozgalmon belüli munkafegyelem alakulásában tévedtem. Azt sem gondoltam, hogy a tsz, mint gazdálkodási szervezet, ilyen változáson megy át, hiszen ehhez a szocializmus építésének megdöntése kellett. Azt pedig már kifejtettem, hogy a szocializmus megdöntését békés úton nem tartottam valószínűnek. Úgy gondoltam, hogy minél több idő telik el, annál jobb lesz a munkafegyelem. Mert azt idővel a renitenskedők is belátják, hogy csak kitartó, szorgalmas munkával lehet gyarapodni, többet osztani, fizetni, azaz jobban élni, csak munkával lehet értéket előállítani. A jól dolgozó munkatársaik és a jól dolgozó más tsz-ek példája is ezt ösztönzi. Most itt el kell vonatkoztatni az ún. gazdasági szabályozóktól, amelyekkel az állam mindig befolyásolta a jövedelmeket. (Ennek érdekessége az, hogy a jobbak a megszorításkor is jobban jártak, a gyengébb pedig rosszabbul. Ilyenkor csak a közgazdasági tétel érvényesül, de ennek a dolgozóra kivetített optikája másképpen hat.) A dolog nem az elképzeléseim szerint hatott (pedig logikus, vagy túl idealista voltam?), éppen megfordítva. Még a legjobb gazdaságokban is romlott - esetleg stagnált - a munkaerkölcs. Az elején a paraszt (tsz-tag, dolgozó), ha nem szívesen is, de dolgozott, mert megszokta, hogy dolgoznia kell, hogy munka nélkül nincs betakarítás. Mert elhitették vele, vagy bebeszélte magának, hogy ez úgysem tart sokáig. (Ezért kísérte féltő figyelemmel állatainak sorsát a közösben, jelölte meg kocsiját, boroshordóit, stb., amiket közös tulajdonba vettek, hogy alkalomadtán könnyen ki tudja választani). A kocsis sokszor a saját lovát hajtotta, a tehenész vigyázott a volt saját tehenére, de ott volt a sógoré, meg a szomszédé is. Tehát azt is féltő gonddal etette, fejte, egyszóval gondozta. Aztán pár év múlva az új istállóban más fajtájú állatokkal, más technológiával már nem ugyanaz volt. Fogytak a lovak is, megváltozott az egész gazdálkodás menete. Új gépek jöttek, új dolgozók is. A fiataloknak a kötődése már más volt, már nem hitték, hogy ez megváltozik. A termelés személytelenné vált, részükre áttekinthetetlen. Nem érezték sajátjuknak, örültek ugyan az eredményeknek, de a kudarc sem viselte meg őket. Szidták a vezetést, hagyták, hogy az ő fejük fájjon. Közömbössé váltak. Elveszett a magántulajdon féltése, szentsége. Ebből aztán adódtak azok a problémák, amelyeket jól ismerünk, tehát nem részletezem. Minden külső látszat ellenére megkezdődött a hanyatlás. Voltak más jellegű problémák, hibák is, amelyek ellen először küzdött a tagság, aztán beletörődött. Ilyen volt egyes elnökök kikristályosodása, a túl nagy függetlenített apparátus, a túlzott adminisztratív létszám. Végső soron a termelőszövetkezeti mozgalomra is rányomta bélyegét a piacgazdálkodás hiánya, a tervgazdálkodásból fakadó hiánygazdálkodás. Az elosztási rendszer, a „haverizmus” átka. Mert mi másnak lehet nevezni azt, hogy egy kurrcnscbb gépet ne az kapjon, aki először megy azt megvásárolni és fizet, hanem az a gazdaság, amely más megyében van (elsősorban a saját megyéjét kellett kiszolgálni a forgalmazónak), de az AGROKER igazgatója odajár- vadászni. Vagy az anyagbeszerzés anomáliái. Már maga az a beosztás (mellé gépkocsi), hogy anyagbeszerző! Pedig ilyen munkakör műiden tsz-ben volt. Mert az alkatrészeket, anyagokat fel kellett kutatni, keresni kellett. Ebből aztán korrupció és óriási károk lettek, illetve keletkeztek. Mindig voltak hiánycikkek, ezért, ha egy gép meghibásodott és kellett egy csapágy, akkor az anyagbeszerző elindult azt beszerezni, a forgalmazó cégekhez (AGROKER, MEGÉV). Minden anyagbeszerző igyekezett valahol jó kapcsolatot 62 X. évfolyam 5. szám - 2000 május
