Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 5. szám - KÖZÉLET - Bakacsy Ernő: A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről II.
hogy a húst (baromfi, sertés) saját és családja részére megtermelje, zöldséggel, gyümölccsel pedig sok családot ellátott a kert, néha még a piacra is jutott belől. No, de vissza a tsz-ekhez, nagyon elkanyarodtam a témától, a „mi lett volna, ha...” gondolattal. Akkor kezdetben is az volt a véleményem - és ez máig sem változott -, hogy minden gazdaság, tsz olyan lett, ahogy indították. Ha jó volt a vezetés (összefogott és a tagság bízott benne), mert újítani, vállalkozni és a tagságot meg tudták nyerni, hogy dolgozzon, akkor a tsz jól gazdálkodó gazdasággá vált, és előnyét általában végig megtartotta. Heves megyében jó példa erre Nagyréde és Detk. Változó sikerrel, de jól gazdálkodott még Abasár, Gyöngyöspata, Gyöngyös, Hatvan, Heves, Hort. Később legfeljebb a közepes szintről felkapaszkodott Eger, Ostoros, Tiszanána, Egerszalók. A felsorolás nem teljes és önkényes, de a helyzetet jól szemlélteti. Természetesen hatott és nem lehet figyelmen kívül hagyni a különböző földjáradék (föld minősége, öntözési lehetőség, piacközelség, úthálózat) törvényét. Milyen volt akkor a jó vezetés? Ha az elnök összeszedett egy szakembergárdát és hagyta őket dolgozni, nem volt veszekedés, másik kinyírására való törekvés. Ha kivitelezhető koncepciót dolgoztak ki, ezen következetesen haladtak, és ezt nemcsak elfogadtatták a tagsággal, de meg is érttették velük. És aminek nem lett volna szabad lenni, de volt - valakinek (lehetőleg az elnöknek) jó kapcsolata legyen a felsőbb tanácsi és pártszervekkel. Ugyanis itt döntöttek arról, hogy melyik gazdaság (ki), milyen célra, beruházásra, mennyi hitelt, illetve céltámogatást (ezt nem kellett visszafizetni) kap. Ha az így megszerzett pénzt ténylegesen jól, szakszerűen használták fel - nem mindenki tett így, volt, aki felélte, akkor még ezért nem vontak felelősségre senkit -, ez évek múlva behozhatatlan előnyt jelentett. Akkor azért ez ennyire nem volt tiszta, de a következményt sejteni lehetett. Korábban említettem már, hogy 1965 őszén minden tsz-nek elengedték a hitelállományát, mindenki tiszta lappal indulhatott; csak az a kérdés, hogy honnan? Volt, akinek 1-2 milliót, az 5-8 millió már sok volt. Nagyrédének 16,5 millió forintot töröltek! A helyes értékítélet és az összeg nagysága miatt: egy 100 férőhelyes tehénistálló akkor 1,5-2 millióba, egy 28 LE-s traktor 56 ezer forintba került. Nagyon sok becsületes, egyénileg jól gazdálkodó parasztemberből lett tsz-elnök. Kevés így induló gazdaságból lett jó tsz. Ezek az emberek nem voltak elég dörzsöltek (a kivételektől eltekintve), energiájukat felemésztette a mindennapos küzdelem (féltek a hiteltől, féltékenyek voltak a szakemberre - azok között is volt gyenge képességű), nem mertek ütközni a tagsággal, nem hittek a munkájukban, nem hittek a jövőben. Sajnos, sokuk egészségét megviselték a kezdeti küzdelmes évek. Később a gyenge tsz-ek problémáját a felső vezetés úgy próbálta megoldani, hogy összevontak (egyesítettek) 2-3 tsz-t. Ez legtöbbször ugyanannyi falut jelentett, de volt eset, hogy 9 falu (Bélapátfalva) alkotott egy közös gazdaságot. Az egyesítésnek voltak előnyei, de legalább annyi hátránya is. Ezekről most nem szólok, ha ezt tenném akkor könyvet kellene írnom. Számomra érdekes megfigyelés volt, hogy a tsz-ben hogyan helyezkedtek, próbálták helyüket megtalálni a parasztság különböző rétegei. Jobbmódú - környezetük által elismert - középkorú gazdákból kerültek ki a brigádvezetők. Ugyanennek a rétegnek fiatalabb tagjai lettek a teherautósofőrök, traktorosok (legtöbbjük a tsz megalakulása után - a tsz iskolázta be őket - szerezte jogosítványát), az idősebbek pedig magtárosok, pincészeti dolgozók és kocsisok. Az ún. gyalogmunkások csapatai a szegényebb rétegekből és az asszonyokból tevődtek össze. Új Hevesi Napló 61
