Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 5. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: A komorna búcsúja
sírjánál. Ennyit talán el lehet mondani, ha nagyon kérdezik. De ha valami miatt, esetleg otthon, hivatalosan tudakozódnának, azt is mondhatják, hogy Önök a kocsiban várakoztak. Sajnos, ilyenre is kell gondolni! Már meg is érkeztek a temető kapujához. A taxi a parkolóban várakozhatott. Ők elindultak. Az egykori komoma egy kis térképet tartott a kezében a temetőről, így tökéletesen tájékozódott, mint aki képzeletben már bejárta az útvonalat. Néhány perc séta után már a keresett síremlék előtt álltak. A függőleges kőlap, mely olyan volt, mint egy csúcsíves ablak kivágásakor kieső darab, fehéren világított a zöld citrusok között. Legfelül vésve a koronás magyar címer, alatta: Emlékezzünk és imádkozzunk. Ezalatt még egy pajzs (talán a Vitézi Rend jelvénye) és a felirat: vitéz nagybányai Horthy Miklós, tengernagy, Magyarország kormányzója, 1867- 1957. A fejkő alapkövén még egy véset: Admiral Nicholas Horthy. A vízszintes zárólapon egy bevésett nagy kereszt alá az 1959-ben ide temetett feleség nevét írták. A férfiak, követve az asszonyt, a sírtól néhány méterre megálltak és egymás mellett szó nélkül várakoztak. A hölgy a műanyag szatyorból kiemelt egy cserepes virágot, és elhelyezte a zárólapon. Egy kis mécses is előkerült, melyet meggyújtott, és a virággal ellentétes sarokba helyezett. Mindent elrendezve, egy lépést hátrált, majd elővette táskájából kis fehér imakönyvét és szemüvegét. Törékeny, kissé hajlott tartása kiegyenesedett, halkan, alig mozgó ajkakkal imádkozott. A néhány percig tartó ima után kis könyvét összehajtva, levett szemüvegével együtt két kezével átkulcsolva, valami kis dalt dúdolt. Azután állt némán, feszesen, mint egy fenséges matróna. Nem érezte környezetét, nem is sírt, merengett vissza a múltba, boldogságának évtizedeibe. A két férfi moccanni sem mert. Megfogta őket is a negyven év utáni őszinte tiszteletadás az egykori jótevőknek, és az, hogy láthatták a megrendítően szép, nyolcvanesztendős, méltóságos komoma végső búcsújának egyszerű nemességét és a búcsúban beteljesedett boldogságát. Az urak betartották ígéretüket. Nem beszéltek az idős hölgy titkáról és élményükről. Az útitársak érdeklődését is kivédték. A hölgy nevét is elfeledték. Új Hevesi Napló 59
