Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Dalmay Judit: „A magyarság szükség és érték”
d) ahn ay (]udit „S? magyarság szükség és érték... A kálvinizmus vonzásában. Válogatás Czine Mihály írásaiból „A magyarság szükség és érték az emberiség csillagokhoz vezető útja számára. " Ady Endre ezen soraival fejezi be Czine Mihály életrajzát, mely a könyv első fejezetét képezi. Az idézett mondat az egész köteten végigvonul, mint valamely vezérgondolat, összeköti a mintegy negyven év (1960-1997) munkáit, mint valamely vezérfonal. Dr. Bölcskey Gusztáv püspök előszónak is beillő néhány sorából (A vonzó kálvinistaság) megtudhatjuk, hogy a több mint egy éve elhunyt írót születésnapi kötettel akarták megörvendeztetni barátai, tisztelői és tanítványai, de már csak emlékkötet lehetett ez a válogatás, mely két nagy témába csoportosítja az író kálvinista-szellemű írásait: II. Protestáns szellemiség a magyar irodalomban és a magyar kultúrában, III. Egyház és megújulás. Először arra gondoltam, hogy az írásokat kronologikus serrendben ismertetem, ám rá kellett jönnöm, hogy a téma (kálvinizmus) szempontjából teljesen lényegtelen, mikor születtek a cikkek, tanulmányok, székfoglalók, kéziratok, mert mindegyikből egyazon hit árad, mégpedig abban való hit, hogy „ha volt egyház, amely a szabadság eszmék jegyében nevelte a maga népét, akkor az a magyar református egyház volt. Mégpedig mindenütt. ” (Örökségünk és jövőnk záloga. A Biblia és a zsoltárok megtartó erejéről). Elfogult szeretettel érvel amellett, hogy mennyi minden köti össze a kálvinizmust és a magyarságot. Illyés Gyula kérdésére válaszolva megállapítja, hogy Kálvin nélkül nem lett volna olyan a magyarság, amilyen. Az ország három részre szakadásakor indul fejlődésnek igazán a magyar kultúra, a reformáció jegyében, a 16. században már magyarul olvashatjuk a Bibliát, és Károli Gáspár mellett már ott van a gyermek Szenczi Molnár Albert is, akinek fordításában énekelhetjük az istentiszteleteken még ma is a legtöbb zsoltárt, így a Tebenned bíztunk eleitől fogva... kezdetűt is. Ezután nemsokára már indulnak a népnek főként papot, tanítót, tűzoltót, ápolót adó református kollégiumok (Sárospatakon, Debrecenben, Pápán és Nagyenyeden), sőt mi több, Erdélyben mondják ki Európában először a vallásszabadságot is. Az ellenreformáció idején a protestáns értelmiség a nyugati műveltséggel, kultúrával tartja a kapcsolatot, amely azután kialakítja a modem szabadság gondolatát, a modem autonóm ember világát. A protestáns hit „kőkeménnyé” (az író szava) tette a magyarságot, még a 20. század sem ölte ki azt a hitet, reményt, melyet a Tebenned bíztunk... sugall. ,Élünk szétszaggatva, szétszóródva a világban, egy nyelvet beszélve, egy keresztségben, egy hitben.” (Örökségünk és jövőnk záloga. A Biblia és a zsoltárok megtartó erejéről). Miután az elmúlt századok íróit, költőit felekezetűk szerint „csoportosította”, és megállapította, hogy az utolsó négy évszázad irodalmában meghatározó a protestáns szellemiség (Protestantizmus és irodalom), Czine Mihály Irodalmunk jó'vő/'éről elmélkedik, Szárszón. A Kodály álmodta Éneklő Magyarország, vagy az Olvasó nép álma egyelőre még távolodni látszik 1993-ban, csökken az igazi kultúra iránti igény, a magyarságot összefogó erő pedig lazul, de még mindig nincs semmi veszve: van ifjúság, értelmiség, rájuk (ránk) bízza a feladatot: a magunk templomának továbbépítését. Helyünkről, sorsunkról tűnődve még mindig nem tartozunk sem Nyugat-, sem Kelet-, sem Közép-Európához, inkább mindháromhoz ugyanúgy, ám nem is a földrajzi 38 X. évfolyam 5. szám - 2000 május
