Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Dalmay Judit: „A magyarság szükség és érték”
elhelyezkedés adja eme helyünket a világban, hanem a sorsközösség, ami kicsit leszűkítve Németh László „tejtestvériség” fogalmához hasonlítható, hiszen József Attila is a „közös dolgaink” rendezésére buzdít a Dunánál. Béres Ferenc vállalása Czine Mihály számára a teljes magyar múlt és művészet vállalása. Templomi énekestjének címe (In memóriám Vizsoly, 1590) is arra utal, hogy a magyarság életében, történelmében a Biblia egyetemes magyar örökség, hiszen „Szókincse mindenkié. Nem kell hozzá külön műveltség a legegyénibb ízlés is megtalálja benne az egyéniségére visszhangzó hangot.” (Németh László), így beszélhetünk a reformáció énekeiről, zsoltárairól is, melyek előadásával Béres Ferenc egybeköti a szétszóródott magyarságot, még ma is, igaz, felvételről, de szerda délutánonként az ő előadásában hallhatjuk a zsoltárokat a Református Egyház félórája című műsorban. Czine Mihály élete sokban egyezett Móricz Zsigmonddal, melyet az is bizonyít, hogy három Móriczról szóló írása is található a kötetben (A kálvinizmus vonzásában. Móricz és a protestáns hagyományok; A teológus „belső ívén"; „... meglelte a magyarságot”. Előadás a Ráday Kollégium Móricz-ünnepségén.) Móricz még a teológus „belső ívén” volt, amikor a debreceni, majd a pesti teológiára járt. Egyiket sem végezte el: nem azt kapta, amit várt, ő csak lelki harmóniára, „narkotikum”-ra vágyott a teológia segítségével, ám csak dogmákat és bebiflázandó professzori előadásokat kapott, Móricz Zsigmond saját véleményére senki nem volt kíváncsi. A második Móricz-tanulmány terjedelmében (mintegy 30 oldal) és formájában (a végén jegyzetek olvashatók) is eltér az összes többitől. Ebben végigkísérhetjük Móricz pályáját, és kapcsolatát a kálvinizmussal, a teológiával, illetve megismerhetjük Móricz Biblia-tanulmányának lényeges gondolatait. Talán elég lett volna azonban csak néhány részletet idézni az egyébként érdekes és témájában kimerítő tanulmányból, hogy a válogatott írások közé jobban beilleszkedjen, illetve helyet hagyjon az irodalomtörténész még más, e témájú írásainak; emellett szól az is, hogy a tanulmány könyv alakban is megjelent már (Móricz Zsigmond útja a forradalmakig. Budapest, Magvető Kiadó, 1960.) Szatmárban a karácsonyi kántálás ma már hagyománynak, néprajznak számít, ám a Karácsonyok Szatmárban című cikkéből kiderül, hogy Czine Mihály is őrizte és művelte is ezt a hagyományt, ami aztán egybemosódott az újév köszöntésével is. Az Egyház és megújulás (Hl.) című rész főleg beszédek, búcsúztatók, köszöntők írásbeli változatai, de van köztük vitairat (ugyanezen címmel), utószó és kézirat is, mindben ismétlődnek az eddig megismert gondolatok, legfeljebb más nézőpontból. A politika, a kommunizmus és a protestantizmus viszonyán való elmélkedésében védelmébe veszi Tóth Károly püspököt, akinek a sajtó olyan kijelentést tulajdonított, mely nem is az övé, hanem Thomas Manné: „A kommunizmustól való félelem korunk legnagyobb esztelensége”. A kommunista hatalomnak hódoló püspök hamis képét tisztázza Czine vitairatában, 1990- ben. Dr. Ujszászy Kálmán, egyházkerületi főgondnok, a Tiszáninneni Egyházkerület Sárospataki Tudományos Gyűjteményei nyugalmazott igazgatójának munkásságát méltatja Czine a Három fáklya fénye című beszédében. A három fáklya Pál apostolt idézi: hit, remény, szeretet. Újszászy Kálmán keresztyén voltát a hitben, hazájához tartozását a szeretetben szemléli, az emberiség tekintetében pedig reménységben él. A Gyűjteményekben - melyet ő rendezget változatlan odaadással - található az Amerikai Magyar Református Gyűjtemény, mely az amerikai magyar reformátusság közel száz esztendejéről szóló dokumentumokat rejti magában. Sajnos ezen méltató sorok után rögtön Czine Mihály búcsúszavait olvashatjuk „Kálmán bácsi” temetésén, 1994-ben. Új Hevesi Napló 39
