Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 5. szám - VERS, PRÓZA - Farkas András: Morzsák
Síílorjőáft Május 20. A nép, a sokaság - szürke halmaz, Tűr, dolgozik, ritkán dohog, Megesve máshol, nem fogalmaz, Nem fűtik szárnyaló okok, De ha Egy közülük fogalmaz, Harsányan veri a dobot: Te, nép, te vagy csakis hatalmas, Téged illemek a jogok, Tépd meg, rugdosd, taszítsd le őket, Ne hagyd, hogy megalázzanak! No, akkor pattan vakmerő tett, És az idők csodáinak Nevezik! De az ostoba Részeg nem is figyel oda! 1. Élvezik a nemes családok A hírt, a nemesi jogot, Magukhoz mérik a világot, Mert ősük jó talajt fogott, Véres kezek, feje-levágott Korok, gyarapító kopók Nemzettek érthetőt, pupákot, Rajtuk szánkázni nem fogok. De nékik is kell tudniok, Őket is itt évmilliók Termelték, mint a bokor alját, Nemünk szerint, mi, jók, mi, balgák Egykorúak vagyunk a léttel - A gőg a létrán mire lép fel?
