Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)

2000 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Koncz Lajos: Szent évi beharangszó Prohászkával

Magyarországot ünnepeljük... széles ez országban, többnyire harangzúgással és hálaimával, Budapesten pedig nagy nemzeti kiállítással”. A 20 oldalas dolgozat meglep ő modernséget árul el teológiai vonatkozásában is, mikor a tradíció fogalmából kevésbé a sztatikus, tartalmi mozzanatot hangsúlyozza (hagyomány, mint anyag, depozitum, és a protestantizmussal szemben kinyilatkoztatási forrás), hanem az átadási folyamatot, dinamikusan (ahogy ezt a Tridentinum óta csak a II. Vatikánum mert megtenni). „Egyház és nemzetek a tradícióból élnek” - talán ez a tanulmány végs ő foglalata, mely „áthagyományozott nemzeti érzést, gondolkodást, ... áthagyományozott szellemi javakat, ... és a köztünk élő, folytonos Krisztust, a keresztény tradíciót” jelenti.

1896-ból egyébként Prohászkának egy tucat írását ismerjük, melyek mind az általa ez évben alapított „Esztergom” c. hetilapban jelentek meg vezércikk-ként, de ezekben csak utalásokat találunk a millenniumra. Pl. egy borsodi f őispán, „üzletcsináló egyház-politikus” hatalmas összeget „vágott zsebre”. „Mit csinál a nemzet, a nép, mely repes ő szívvel néz bele a második évezred rózsás hajnalába? A nemzet megint öntudatára ébredhet annak, hogy cserzik a bőrét... azok a felvilágosodott hazafiak, a liberális eszmék h ősei, ... hogy mennyire nyúzzák szegény népet, lopják a pénzét, csalják a világot.” (ÖM 21,1.)

Az igazi jubileumi mondanivalót Prohászka az 1900-as évi századfordulón kapta meg és vette tollára „a századvégi hódolatnak és a magyar katolicizmus 900 éves jubileumának” alkalmából. Újévi szentbeszéde már ennek tudatos vállalása (ÖM 17, 30-35): „Ez az év az ezerkilencszáz éves kereszténységnek szent éve; így hirdette ezt ki maga Szentséges Atyánk, a római pápa; szent év, az imádásnak, hálaadásnak, penitenciának szent éve, melynek folyamán egy század kegyelmeiért, áldásaiért hálát adjunk s egy század bűneiért eleget tegyünk... De különösen az lesz a magyar kereszténységre. Szent év, szent hegy, melyről végig nézünk 900 év áldásain, küzdelmein, csapásain, dics őségéin, bánatán, és ugyanakkor egy új századnak még csak borongós távolán. Jöjj, népem, menjünk fel a hegyre, az idők, a század feltornyosuló magaslatára! Menjünk fel a hegyre, hogy imádkozzunk... Istenhez közel!...

Mert ültünk már millenniumot, fölemlegettük harcainkat, s a kiállításban mintegy diadalmenetben elléptettük a világ szemei el őtt a magyar nemzet életét és tevékenységét; de nem igen jutattuk, mi volt a harcokban ellenállásunk ereje, mi volt az ezeréves fennállásnak a titka. Nem kérdeztük, honnan az ősök hazaszeretetének önzetlensége és az erény törhetetlensége? Mondjuk ki hát most: nem ezeréves, hanem csak 900 éves mindaz, ami a nemzetet naggyá, életképessé és h ősiessé tette... Nézz végig kutató szemmel, keresztény lélek, s mutass fel valamit, amit a magyar nép nem a kereszténységnek köszön. Nem találsz! Hit, ház, haza, család, műveltség, nemesség, erkölcs, erény, dicsőség, mindez a kereszténységből való.

Hazát tulajdonképp a hit adott. Nem a hit vezetett a Kárpátok szorosain át hazánk rónáira, de a hit biztosította e hazát számunkra. Volt itt előttünk sok nép: germán, római, szláv, hun és avar... s amint jöttek, úgy eltűntek; elsodorta őket az áradat. Mért nem fogózkodtak Tátra, Mátra, Fátra szikláiba; miért nem építettek sáncot az ár ellen? Az ár megjött, szorította őket, s nem volt horgonyuk, melyet a bőszült árba ledobhattak volna. Jött a magyar; azt is szorította a népek tengere; de volt horgonya, s azt ledobta az árba; a horgony a kereszt volt, s az leszögeződött a hármas bércre, azóta is ott ragyog a magyar címerben.”

Ugyanezt a „történelem-teológiai” felismerést és meggy őződést találjuk Nemeskürthy professzor vallomásában és következtetésében, mikor azt írja (és nem egyszer írta le a történettudós felelősségével): A tragédia közt — nincs racionális magyarázata, csak természetfeletti erők, a történelmet alakító isteni akarat és oltalmazó Nagyasszonyunk az elégséges ok a titokra.

A legnagyobb, egységes „szentévi anyagot” egy alig ismert, közel 100 oldalas Prohászka-könyv adja kezünkbe, mely 1900-ban jelent meg a Szent István Társulat kiadványaként, sőt a kiadó felkérésére, megbízásából. Akkor nem volt még Magyarországon semmilyen központi szerv, Actio Catholica, Püspökkari Titkárság, ilyen34

X. évfolyam 1 .szám - 2000 január