Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)

2000 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Koncz Lajos: Szent évi beharangszó Prohászkával

olyan országos bizottság, és ezek hiányában az 1848-ban alapított Szent István Társulat könyvkiadó igyekezett az országos gondokra figyelemmel lenni. A szóban forgó könyvnek mintegy történet-bölcseleti megalapozását és bevezetését adja az ugyancsak ez évb ől datálódó 20 oldalas tanulmány „A magyar katholikus egyház kilencszázados jubileumának Jánus-arca” címmel. A Janus-arc a múlt és jövő, és a nagy veszedelem, hogy „új ellenség pusztítja most a nemzetet, pusztítja a hitet, az eszmékbe vetett hitet, hogy ezek élt ünésével a nemzetet magát tegye tönkre”(ÖM 12,38).

E tanulmány és főképp a szóban forgó „Gondolatok” történeti mili őjét és jelentőségét Schütz „Prohászka pályája” című, az összkiadást lezáró életrajza így foglalja össze (ÓM 25, 50-51): A század végére „Prohászka neve, tekintélye és befolyása észrevétlenül, de a történet logikájának erejével kinőtt Esztergomból és belenőtt az országba. Megindult a katolikus restauráció, melynek ő volt legtudatosabb és legerőteljesebb keltegetője... Az esztergomi spirituálisból az ország apostola lett... Szimbólum és egyben eredő volt tehát, hogy a századvégi hódolatra és a magyar kereszténység kilencszázéves jubileumára a Szent István Társulat vele íratta meg az irányító és termékenyítő „Gondolatokat”. Ebben a füzetben, mely kis helyen ritka gazdag tartalmat sűrít, teljes érettségében mutatkozik be Prohászka nemzet-keresztelő programja, a régi katholikumnak zseniális új kezelése... ”

Ez a mű, mely tehát a szerény „Gondolatok” főcímet viseli (alcímként „A századvégi hódolatnak és a magyar katholicizmus kilencszázéves jubileumának ünnepére ” (az Összkiadás 12. kötetében található /43-144. Old./, és 12 fejezetet tartalmaz a Tájékoztatásul c. bevezetés után. Ez a 12 rész a kereszténység és a magyar katolicizmus minden lényegi kérdését tárgyalja a szuggesztív, magával ragadó, költ ői stílusban: eszmei anyagot nyújt az ünnepi megemlékezéseknek („nemcsak beszorítva a templom falai közé”), és prédikációknak, katekéziseknek is. Mindegyik egy-egy gazdag beszédvázlat, s őt kész beszéd. Annyira a lényeget tárgyalók és modem hangvétel üek, hogy merjük még azt is indikálni, hogy a mostani hazai nagy gondhoz, a magyar újraevangelizálási feladathoz is alkalmasnak érezzük segédkönyvül. Mindenesetre gazdag forrás-anyag a kereszténység alap-témáiban, ráadásul magyar sajátosságokkal kiegészítve. Talán nem is lenne abszurdum újrakiadására sem gondolni!

Más kérdés, hogy Prohászkát ma már nem lehet és nem szabad az eredeti stílusban prédikálni. Mint ahogy valamirevaló szónok, igehirdet ő soha „nem mondja föl” más szerző beszédét általában sem. A prohászkai gondolatok, képek, felismerések a mai gondolkodásmódra és homiliás nyelvezetre fordítandók, formálandók át.

Maguk a fejezetcímek már sokat ígérnek, ékesen hordozzák és hirdetik a mondanivalók lényegét és széles spektrumát. Felsorolásukat legalább kívánatosnak érezzük:

Orate fratres (az imádságról)

A XIX. század élete (kórképe)

Ki a mi Istenünk?

Ki a mi igazi Megváltónk?

Az új/régi eszmék (Szabadság, egyenl őség, testvériség) Új morál (Keresztény ideál és kegyelem)

Keresztény szocializmus Egyház és a pápa

A hit a XIX. században (hit, hitetlenség, liberalizmus)

Nemzeti eszmények Magyar szentek

Magna Domina (Magyarok Nagyasszonya)

Befejezésül és „ízelítőnek idézzünk hosszabban az első fejezetből egy részt, mely mintegy az egész mű ünnepi beharangszója:

„Az Isten megtervezte a nemzetek és emberiség életét; templom az, s a világtörténelem építi. Durva, barbár korszakok végzik a nehéz, k őfejtő munkát; a finomodó

Új Hevesi Napló

35