Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 4. szám - KÖZÉLET - Murawski Magdolna: Ragoztuk a semmit
Ragoztuk a semmit... avagy ötletbörze az egri városházán WuraUt WagJoL Különös sors az egri művészsors. Létezni és alkotni kell, de hogy miből és hogyan, az az arra illetékeseket valahogyan nem érdekli. Más az érdeklődésük, vagy nincs rá igényük, nem tudni, és ennek az írásnak nem is célja, hogy ennek okait kiderítse. Sok más társammal együtt (művészek, kulturális intézmények vezetői, munkatársai) meghívást kaptam a városháza dísztermébe, egy nyilvános beszélgetésre a kultúráért felelős alpolgármesterrel, dr. Horuczi Csabával, valamint a kulturális bizottság tagjaival. A témát sem a meghivóban nem közölték, sem a helyszínen. Csak sejteni lehetett, hogy mi az elvárás. Mivel jól körvonalazott koncepciót nem közöltek velünk, a beszélgetés kissé akadozva indult. Amikor viszont elkezdtek megnyilatkozni a művésztársak, sorra-rendre kiderült, hogy minden területen nagy hiányosságok mutatkoznak - mármint támogatás tekintetében. A festőknek nincs saját galériájuk, a táncosoknak saját táncházuk, a lapszerkesztőség egy magánlakásban működik, s hogy mindez túl nagy terhet ró az Egerben alkotó művészekre. Mindezek a halk sóhajszámba menő elbeszélések hallatlanba vétettek, míg jelen sorok szerzője rá nem kérdezett, hogy vajon most mi változás várható, netán marad minden a régiben? A régi alatt az értendő, hogy a Kádár-korszakban kialakult nemtelen elosztási viszonyok alapján a művészetet, a kultúrát mindig összevonták valamilyen más területtel, ágazattal, hogy azon a címen vonjanak meg tőle minden lehetséges támogatást. Sportra tízmilliókban, kultúrára párezres összegekben volt szokás gondolni, és akiknek ma már jobban kvalifikáltaknak kellene lenniük, mint az „elbocsátott hadsereg” rossz emlékű tagjainak, akik egészen a rendszerváltásig uralták a kultúrát (ki tudja, miért?), azoktól legfeljebb vállvonogató válaszokat lehet kapni, melynek lényege az, hogy nem ők tehetnek róla. A kérdés továbbra is nyitott: ha a kultúráért felelős vezetők nem tehetnek róla, akkor ki? Aki nem tud egyebet, mint a tulajdon tehetetlenségét nap mint nap reprodukálni, az miért vállal ilyen felelősségteljes beosztást? Nem valószínű, hogy nem akadna helyettük agilisabb (és felelősebb) ember, aki nem bátortalanodna el a nehézségektől. Jelen irás célja nem az, hogy ostorozza a jelenkort, hanem hogy közös gondolkodásra hívja mindazokat, akik még képesek az együttgondolkodásra. Mindezt egyéb interpretációk elkerülése végett tartom fontosnak lejegyezni. Nos, a többszöri szembeszegezett kérdésre azt a választ kaptuk, hogy sajnos nincs több pénz kultúrára, s hogy többek között az Új Hevesi Napló támogatását sem építették bele a költségvetésbe (értesüléseink szerint még a kulturális bizottsági szavazás szintjéig sem jutott el a téma). Ezen a ponton túl tehát már csak a semmi ragozása folyt tovább. Egy beszélgetésnek célja és rendeltetése szokott lenni, és ezt illik közölni egymással. A művészek célja egyértelműen az, hogy a város támogassa tevékenységüket, lévén, hogy a művészek feladata a művészi produkciók létrehozása, megalkotása, a városé pedig az adminisztráció. Mivel azonban ezt a jelenlegi városvezetés elhárítja magától (érjük be ennyivel, vagy még kevesebbel, mint eddig jelszóval), a hosszúra nyúlt beszélgetés egyedüli célja - részükről - az volt, hogy ötleteket nyeljenek, melyeket aztán saját ötletként fognak elkönyvelni. Vagyis egy ötletbörze folyt, mely során csupán az egyik fél kapott valamit, miközben előre megfontolt szándékkal kijátszotta a másik, jó szándékú felet. Új Hevesi Napló 65
