Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Baráz Csaba: Egy fölösleges könyv
medenceüledékek alatt, a mélyből áramló meleg vagy forró, ásványi sókban gazdag vizek (fosszilis tengervizek) keveredése. Ebben a zónában alakultak ki az egri gyógyforrások is. Itt törmelékes üledékes kőzeteken keresztül, törések mentén kiemelkedett, vízzáró rétegekkel határolt, karbonátos kőzetekből álló sasbércekből felszálló forrásokat alkotva törnek a felszínre a termális karsztvizek. A karszt-hidrodinamikai rendszer harmadik egysége a karsztos hévizek tartománya. A mélybe süllyedt, elfedett karbonátos kőzetekben a törésrendszerek mentén mozgó vizek a mélyben uralkodó magas hőmérséklet miatt felmelegednek, oldott sótartalmuk megnövekedik. így keletkeznek a gyógyászatiig jelentős és értékes termális karsztvizek. Az sem helytálló a könyvben, hogy „az egri meleg források vize káliumhidrokarbonátos hévíz. ” (22.oldal) Ezzel szemben a következőket érdemes (a szerzőnek: kell) tudni az egri gyógyvizekről. A Bükk hegységből áramló hideg karsztvíz és az Alföld medenceüledékei alól felszálló magas hőmérsékletű vizek 100 méter mélység alatt langyos (25-32 °C), a várostól délre termális (42-49 °C) karsztvizek fordulnak elő. Egerszalók és Demjén határában - 8-10 km távolságra a tápterülettől - már 60-65 °C a feltárt karsztvíz hőmérséklete! A hideg karsztvíz kémiai jellege alapján a kalcium- magnézium-hidrogénkarbonátos csoportba tartozik. A vizek vegyi jellege a vízföldtani adottságok változásával módosul: a hőmérséklet növekedésével együtt oldott sókban gazdagodnak. Ismert az egri forrásvizek radioaktivitása is. A város karsztos eredetű gyógyvizeit a radioaktív hidrogénkarbonátos mezotermális, az andomaktályai kutakból származó kénes hidrogénes termális és a jódos-brómos alkálikloridos, hidrogénkarbonátos atermális vizek alkotják (Ez utóbbit 1920-tól Dobó ásványvíz néven palackozták). Az itteni ásvány- és gyógyvizek radioaktivitását az oldott rádiumsók vagy bomlási termékük, az ún. emanáció okozza: rádiumtartalmuk legalább 10'9 g/liter. Az egri gyógyvizek hasznosításának állomásait, az egri fürdőkultúra történetét már többen feldolgozták. Legalaposabb tanulmányokat a közelmúltban elhunyt egri helytörténész, Sugár István tét közzé. Ezekből az írásokból tudhatjuk meg, hogy az 1758- ban Egerbe érkező Markhot Ferenc - aki a bolognai egyetemen szerezte meg fizikus-orvosi képzettségét és aki 1769. november 25-én Eszterházy Károly egri püspök ösztönzésére megnyitotta Magyarország első orvosképző intézetét — nem 1746-ban, mint ahogyan a könyvben olvashatjuk (23. oldal), hanem 1764-ben készítette el tudományos értekezésnek is megfelelő jelentését az egri és a parádi gyógyvizek elemzéséről. Érthetetlen, hogy az Élővilág című fejezetben a természetes növénytakaró, a növénytársulások és a jellegzetes - esetleg ritka és védett - növényfajok jellemzése helyett, részletesen és szinte kimerítően, csak az egri melegvizekbe telepített - tehát egyáltalán nem őshonos - növényekkel ismerkedhetünk meg! (24-25. oldal) Ez a szövegrészlet Suba János: Az egri meleg vizek élővilága című tanulmánya (In. Az egri gyógyvizek és Jürdők. Szerkesztette: Sugár István. Eger, 1983) alapján készült, méghozzá mondatok szószerinti és idézőjel nélküli átvételével! Illetve egy bekezdés esetében egy betű különbség van, amitől nyelvtanilag megbicsaklik az eredetileg helyes mondat: „Legelterjedtebb növények a tündérrózsák, melyek virágzásuk idején sokszínű virágjukkal díszítik a medencéket. Néha annyira benövik a víz j'elszínét leveleikkel, hogy a (az eredeti szövegben: az szócska szerepel) más növények kipusztulásához vezethet, ezért rendszeres ritkításukról kell gondoskodni. ” (25. oldal, eredeti közlés a fent idézett munka 408. oldalán.) (Folytatjuk) Új Hevesi Napló 31
