Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Domokos Sándor: A Janus-arcú ember II.
Domokos Sándor X Janus^arcú emßer ii. Robert M. Pirsig a „Zen and the Art of Motorcycle Maintenance” nagysikerű könyv szerzője művét a Minőség fogalmának megismerésének szentelte. A könyve végén maga a szerző a Minőséget az Erény és a szanszkrit Dharma idiómájával azonosítja, ami a KIVÁLÓSÁG fogalmának különböző szavakkal történő kifejezése. Ami pedig „Kiváló”, az kiválik, kiemelkedik a napi világunk hétköznapi átlagából. Az angol azt mondja: „The best things in life are free”, magyarul „Az élet legfőbb javai ingyenesek.” Vagyis nincs forgalmi áruk, mert megfizethetetlenek. A szeretet, az igazság, a megbecsülés, a becsület, az együttérzés, a rokonszenv mind olyan fogalmak, melyek felette állnak a megvásárolhatóságnak. Egyben felette állnak a biológia fizikális kényszerének, hiszen az ember képes nem logikus tettekre is. Csak az állat konzekvens. Az ember egész létezése során mindig többre vágyott, mint a létfenntartás puszta kielégítésére. A Biblia is erre utal, mikor azt mondja: „Nemcsak kenyérrel él az ember.” Ezeknek az előrebocsátása azért volt szükséges, hogy lássuk, hogy sem az embernek, sem társadalomnak fejlődését nem szabad és nem lehet kizárólag a termelési eszközök és a gazdasági sikerek szempontjából vizsgálni. A marxista materializmus egyszerűsítette le az embert az ingerek és jutalmak zsinórján rángatott bábbá. Ez a szemlélet a Janus-arc anyag felé forduló szemszögéből nézi az embert, és szándékosan mellőzi a meg nem határozható komplexitást. UGYANIS AZ EMBERI FEJLŐDÉS nem kizárólag fizikálisán biológiai, hanem esztétikusán pszichológiai is egyben. Az emberré válás első lépése, melyre az állatvilágban nincs analógia, az az ember és a tűz viszonya. Míg az állat vagy menekül, vagy eltaposni igyekszik a tüzet, az ember volt az első lény, aki ösztönös félelmén felülemelkedve a tüzet fenntartani, majd előállítani, és végül felhasználni is képes. A TŰZ MEGHÓDÍTÁSA olyan alapvető értéket jelöl, ami bizonyítja az ösztön feletti cselekvés szabadságát. Ez különbözteti meg minden más földi lénytől. Érthetetlen a szekuláris antropológia részéről, hogy nem szentel több figyelmet ennek a ténynek. A másik döntő lépés a háromdimenziós valóság két síkban történt átértékelése volt. Ez egy olyan absztrakció, mely minden emberi szemlélő számára érthető. Ezzel szemben még a legfejlettebb állat sem rajzolt soha képet. Annak a valószínűsége, hogy a festéket fröcskölő csimpánz képet fessen, annyi, mintha az írógép billentyűjét veregetve véletlenül Dante Isteni Színjátékát gépelné le. Az ötéves gyermek már ábrázol. A kép belső víziójában tökéletesnek születik meg, csak a kifejezés módja a koordináltság hiánya miatt még primitív. De hogy mit ábrázol, az kétségtelen. A barlangfestészet több mint csupán ábrázolás. A magas mennyezetekre festett és csak megvilágítás mellett látható Altamirái és Lascaux-i barlangképek megfestéséhez pigmentgyüjtésre, állvány készítésére, festék keverésére is szükség volt. Ez pedig összemüködést, vagyis társadalmi kooperációt jelentett. Ezt az összeműködést azon az áron érték el, hogy időt raboltak el az elsődleges szükségletek megszerzésétől, vagyis az élelem gyűjtögetésétől és a vadászattól. Más szóval a barlangfestők feláldozták a racionálisan hasznosat egy eszméért, ami egy felsőbb lénnyel való kapcsolat keresésének első megnyilatkozása. Maga az áldozat, amit a Bibliában Káin és Ábel története illusztrál, már kifejezett felismerése annak a ténynek, hogy a magasabb szellemiséggel csak az anyagilag hasznos áru megsemmisítésével lehet érintkezni. Csak ennek az árán kaphatunk cserébe a 32 X. évfolyam 4. szám - 2000 április
