Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Baráz Csaba: Egy fölösleges könyv
mentén fekvő településeket is, helyesebb lett volna a statisztikai kiskörzetre utaló egri kistérség formánál maradni. A címen kívül megütközést keltettek bennem a kistérség arculatáról, kultúrtörténeti vonatkozásairól és néhány településéről leírt ismertetések is! I. Magyarország természeti tájainak rendszertani felosztása alapján az „Eger völgyének” keresztelt kistérségi régió az Észak-Magyarországi-középhegység nevezetű nagytájon, a Bükk-vidék és a Mátra-vidék több kiscsoportján és kistáján fekszik. így a Biikkalja és a Központi-Bükk nyugati és a Magas-Mátra északkeleti, a Mátraiéba keleti részén, valamint a Tama-völgy nevű kistáj déli szakaszán. A tájak ezen „változatosságából” fakad e kisrégió természeti adottságainak - különösen földtani viszonyainak - gazdag sokrétűsége. A geológiai és geomorfológiai jellemzők tárgyalása - amely az általános bevezetőben egyébként a legnagyobb hangsúlyt kapja - nem választható el a Bükk hegységet (így, kötőjel nélkül) és a Mátrát felépítő kőzet-együttes keletkezésének ismertetésétől, a - földtani szakkifejezéssel - Biikkium földtani szerkezetének lemeztektonikai szempontú bemutatásától. A Bükk és a Mátra ugyanis a Bükkium lemezén, pontosabban szólva a bükki para-autochtonon, azaz a Magyar-középhegységi nagyszerkezeti egység igen összetett, takarás szerkezetű Borsodi-egységben foglal helyet. Nos, a földtani ismertetés során „elszabadul a pokol”! Az Általános bevezetőben egy zűrzavaros, rosszul felépített, sok esetben követhetetlen és tárgyi tévedésektől hemzsegő „ismertetést” kapunk. Eger város nevének egy túlhaladott etimológiájának bemutatása után (Eger - égerfa) váratlanul a várost és környékét alkotó kőzetekről olvashatunk, majd az Eger-patak teraszainak kialakulásával ismerkedhetünk meg, a gondolatsor végén pedig a Bükk hegység földtani felépítéséről találunk néhány bekezdést. Ezt követően Az Eger-völgy, mint Jöldrengéses terület című fejezet következik. Aztán Az Eger-völgy kőzetei és ásványai címmel újból a vidék földtani ismertetését kapjuk (a triásztól a pleisztocénig), majd az Eger-völgy vízrajza, végül Az Eger-völgy hévforrásai című fejezet zárja a földtani blokkot. Az Eger-patak teraszai című részben olvashatjuk a következő, hibáktól sem mentes mondatokat: „Az Eger-patak déli irányú Jutásában Szarvaskőnél töri át az őstönk nyúlványát. Ez a Bükk-hegység alapjáid szolgáló karbonkori rétegek kemény gátja. A Biikk- hegység magva karbon pala és mészkő. Erre telepedett rá a triász és jura mészkőjédő. ”(14. oldal) Alatta: „A mészkőnek a karbon agyagpalával való változása a Felnémet-Szarvaskői országút mentén látható. Szarvaskő és Apátjaivá között egymástól elszigetelt ponton Jördul elő a kékes-szürke werhlit (sic!). A szarvaskői werhlit 30%-os vastartalma miatt vonja magára a geológusok Jigyelmét. Az Eger-patak Felnémet Bányatelepnél ér ki a karbon rétegek közül és széles völgyben kanyarog dél Jelé. ” (14. oldal) A Bükk hegység „magvárói" nem árt tudni, hogy a Bükki szerkezeti egység legidősebb kőzeteit az Upponyi- és Szendrői-hegységben találjuk meg. Az Upponyi- hcgység két tektonikai egységét felépítő földtani formációk az ordovícium végétől a felsőkarbonig képződtek. A Bükkium lemeze a paleozoikumban (a földtörténeti ókorban) a Tethys nevű óceán dinári selfjéhez (kontinentális párkányához) tartozott. Ezen pedig - a paleozoikumban - nemcsak karbon pala és mészkő képződött, mint azt a bevezető szerzője írja. Ugyanis a Szilvásváradi Aleurolitpala Formáció és a Mályinkai Formáció tagozatain kívül perm időszaki kőzeteket is találunk a Blikkben: a Szentléleki Formáció homokkő, aleurolitpala és dolomitrétegeit, valamint a Nagyvisnyói Mészkő Formációt! Ennek vastagpados, fekete, bitumenes kifejlődésü mészkövét például a Nagyvisnyó fölötti Mihalovits-kőfejtő tálja fel, amelyről a könyvben két fénykép is látható. (16. és 176. 28 X. évfolyam 4. szám - 2000 április
