Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Baráz Csaba: Egy fölösleges könyv
oldalak). A Bükk földtani karakterét triász és jura képződmények határozzák meg, melyek a felsőperm üledékéből fokozatos átmenettel fejlődtek ki, ezért az az állítás sem helytálló, hogy Bükk karbon pala és mészkőmagjára „ telepedett rá a triász és jura mészkőfedő. ” (14. oldal). A Tethys óceáni kérgének képződése a triászban elérte a Bükkium lemezét. A riftesedés (azaz a mélytörések, hasadékvölgyek képződése) nyomán a karbonátos kőzetekből felépülő platform blokkszerüen összetöredezett. A különböző mélységű, szárazföldi területekkel is tarkított tengerrel borított medencékben változatos üledékképződés zajlott. A medenceképződést, a tágulásos tektonikai mozgásokat magmatizmus is kísérte, tehát a triász és jura nemcsak mészkővel és agyagpalával képviselteti magát! (14, 15. oldal) A Bükk hegységnek, de az egész szerkezeti egységnek a legkülönlegesebb földtani jellegű részlete Szarvaskő környékén található: ez az ún. Szarvaskői takaró tektonikai egység! A Bükk óceáni eredetű aljzatroncsának megítélése az elmúlt évtizedek során nagyon sok tekintetben változott. Könyvünk olvasatiul visszacsöppenünk a századelőre, ugyanis az 1910-es évek elején vélte karbon időszakinak a Szarvaskő környéki üledékes kőzeteket Schréter Zoltán geológus! Balogh Kálmán, a Bükk földtanának másik legkiválóbb ismerője, a hatvanas évek közepén - a Bükk földtani kutatásának második reambulációja után - ugyanezen képződményeket a középső-triász ladini emeletébe sorolta, ma pedig az újabb vizsgálatok jura időszakot valószínűsítenek. Az Eger-patak fölötti sziklaszirteket, a Vár-bércet és a Keselyű-bércet (nem pedig a Kesebjő-hegyet, mint ahogy az a könyvben írva van) valóban a bazalt paleovulkáni változata, a diabáz építi fel. Nem ártott volna azonban az ismertetésben megjegyezni, hogy itt világviszonylatban is ritka jelenséggel találkozunk: a sziklafalakon kitünően tanulmányozhatjuk az óceánfenéki bazaltlávák jellegzetes formáit, a párnalávákat (pillow- lávákat). Ezek a képződmények a bázisos magma óceánfenéki kiömlésekor keletkeztek (az elnevezést, bár a szerkezet jellegére nem áll, továbbra is érdemes használni, mert utal a képződési körülményre): a hajdani óceáni hátságok hasadékaiban, a riftövekben kicsiny vulkáni kúpok jöttek létre, sugaras rendszerű, a központból szétágazó, hengerszerű lávafolyásokkal. A kiömlési magmás kőzetek mellett teleptelér formájú intruzív, mélységi magmás kőzetek is találhatók itt a felszínen. Hatalmas kőbányák tárják fel a bazalt mélységi megfelelőjét, a gabbrót. A Major-tető és a Vasbánya-hegy közti Major-árokban felszínre bukkanó ultrabázikus, köpenyeredetü, mélységi kőzet, a peridotit (más néven wehrlit, és nem „werhlit”, mint ahogy a 14. oldalon olvashatjuk) lencseszerü testként van jelen a gabbróban. A törési felületen fekete, fémfényü (nem pedig kékes-szürke színű - 14. oldal) wehrlit magas ilmenit és magnetit ércásványtartalma miatt bányászták az 1930-as években. A bükki diabáz-gabbró-peridotit összlet (Szarvaskői Formáció, Szarvaskői Tagozat) esetében a pámaláva-szerkezet mellett a geofizikai adatok és a bazaltos kőzetek főalkotórészeinek statisztikai vizsgálata is óceánfenéki eredetet jeleztek. Az óceáni kéreg elemei azonban széttagolódnak a mélytengeri üledékekben, aminek az az oka, hogy a magmás kőzetek képződése a kontinentális kéreg megrepedése után, az árokfázist követően történt. A kontinentális lemezek már eltávolodtak egymástól, s a környéken zajló hegységképződési folyamatokra utaló flis jellegű (azaz homokos-agyagos) üledékek ebben a gyorsan fejlődő üledékgyüjtő mélyvízi medencében (geoszinklinálisban) halmozódtak fel, s ezekre folyt, beléjük nyomult a vulkanikus anyag, az izzó kőzetolvadék. A magmás kőzeteken végzett kálium-argon radiometrikus kormeghatározások alapján a kőzetegyüttes keletkezését - az Ádeni-öbölhöz hasonló óceánembrió létrejöttét - az alsójurára (liászra), tehát 187 és 183 millió év közé helyezik. Új Hevesi Napló 29
