Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Szokolay Sándor: Bevezető gondolatok
<SfözcJco/ay C^'(Ut(/.(yr(/om i&zeíŰ amirJo/a/oJc ’S^YádoAr Qs4t/fí>>uí: ’Jy? cím ű. Á:miy/)_ , Q?/&mind&nwe evn/éÁ^etoM <J$oooldÁi? című Áíj-n iíuíÁcx, Kodály Zoltán sokrétű, polihisztori műveltségét és legendás hírű, páratlan emlékezőtehetségét az őt körülvevő világ bámulattal csodálta. Kivételes alakjának ismerői ma is múlhatatlan tisztelettel emlékeznek rendíthetetlen és kitartó, roppant erejű - lehetetlent nem ismerő - gigászi lényére. Nádasi Alfonz Atyát szoros baráti, mélységes lelki és emberi kapcsolat fűzte Kodály Zoltánhoz. Élete végéig görög és latin szakos tanára maradt, mely által a legmagasabb fokig művelhette Mesterünk tudását, és ez tette lehetővé, hogy az antik klasszikus irodalmat eredeti nyelven olvashassa, újra és újra magába szívja. A bencés szerzetespap sorsa sok állomásán kísérte végig a már életében klasszikussá ért zeneszerzőt. (Sorsszerű állomásait vigyázhatta: ő temette a Mester első feleségét, Emma asszonyt, s magát Kodályt is.) Régebbi visszaemlékezésében mondta, hogy „Kodály Zoltán a legszükszavúbb emberek közé tallózott.” A lelkiatya bőven beleláthatott e zárt világba, melynek titkait magába rejtette, még a gyónási titoknál is szigorúbban zárta magába beavatottságát, hisz a szűkszavúság mögött érezhette, mélyén kitapogathatta a sokat jelentő szavak, szótagok mögötti jelentéstartalmat. Lényegighatoló, s mégis túlzásokat kerülő puritán vallomása szemérmesen hozza hozzánk közel a Mértékek Mértékével élő Kodályt, aki szolgáló életével nemzetünk szentje lett. Zenei apostolunk. Hatalmas fegyelemmel, pontossággal alkotta meg teljességre vitt világát! Ettől is érzem Nádasi Alfonz atya igaz vallomásait megvilágítóan jelentősnek! Kodály magáról és müveiről a tömör lényegen kívül alig szólt. Lelkiségét az akkori beszűkült szemléletű világ mégis gyanakodva fogadta, s az örök kérdésekkel sohasem előhozakodó Kodályt, sejtett hite és nemzetszeretete miatt mérsékelt lelkesedéssel fogadta az intemacionális igyekezetéről jól ismert hivatalos világ... Ez a felfogás még ma sem a múlté... Épp ezért szükséges ma nagyjaink teljességét egyre jobban megismernünk! Lankadatlan szorgalmú klasszikus elődeinket ideje lenne ennek az önmagához hűtlenné vált ezredfordulós világunkban újratanulnia! A felelősséget egyre inkább áthárítható jelenünknek egyre időszerűbb lenne megszívlelnie épp a saját múltját utolsó leheletéig újratanuló Kodályunktól, hogy számára diákköri tanulmányainak hires mondása: a „tévedni emberi dolog” (errare humánum est) Seneca tévedése! Kodály szerint: „ezt ml úgy mondjuk: Mea culpa. De azt őszintén. Ma minden baklövést ezzel lepleznek. Micsoda felelőtlenség. Nem készül és tele van hibával. Akkor azzal menekül, hogy tévedni emberi dolog. ” Bárcsak e lélekbevilágító felismerések a mi benső jobbításunkat szolgálnák!” 26 X. évfolyam 4. szám - 2000 április
