Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Koncz Lajos: Szentévek a múltban, szentév a mában
azért, hogy Európába érjünk. Más kellett ahhoz. Egy KORONA. Egy korona, melyet a keresztény egyház feje küldött Istvánnak, hogy általa felkent királlyá tegye. Királlyá, aki nemzetet és hazát teremt. Olyan országot alkot, amely nem kevés küzdelem, harc és elveszett életek árán képes részévé válni a keresztény Európának. Ez a korona teremtette meg a lehetőségét annak, hogy Magyarország Európába lépjen.” És persze magától értetődőn: azzal együtt, amit jelent, a kereszténységgel együtt. Ennek az igazságnak és történelmi tanulságnak adott bölcsen további hangot, hogy még teljesebben és messzibb zengjen, köztársasági elnökünk, mikor a millenniumi ünnepség római megnyitása alkalmából (február 21-22.) Szentatyánk és Sodano államtitkár előtt a határon túli magyar testvérekkel lelki egységben és értük való aggódásban-gondban ezt mondotta: „Az ember legjobban és igazán az anyanyelvén tud imádkozni. És aki nem imádkozhat az anyanyelvén, az nemcsak a nyelvét, hanem az imádkozást is el fogja felejteni.” Pedig ezeket nem szabad elfelejteni és elhagyni. Teljes értékű emberré, önazonossággal bíró személlyé ezek tesznek bennünket. Nem véletlenül és ok nélkül hangzott el a Sinai szent Hegy lángjai közül első parancsként az isteni szózat: „Uradat, Istenedet imádjad!...” Ez az ember, emberség és emberiség megmaradásának titka, a legősibb, négyezer éves kinyilatkoztatás, isteni törvény, melynek helyszínére - első zarándokútként a Szentévben - Krisztus földi helytartója szükségesnek tartotta elmenni (február 26.), az Isten és ember első nagy találkozásának, a szövetségkötésnek helyszínére. És március utolsó hetében ugyanez folytatódik - az izraeli, szentföldi zarándoklattal... Az ezredfordulós szentév az ember, a világ jövőjéről való eszmélkedésre, sorsunk kilátásáról, esélyeiről való számvetésre is sarkall minket. íme a múlt tapasztalati tényei és a jövő esélyei rendbe rakva: A középkor, még a 16. század is - hitt az Istenben. A 17. és 18. század hitt Istenben és az emberben. A 19. század már csak az emberben hitt. A 20. század nem hitt sem az Istenben, sem az emberben. Mi lesz a 21. század (vagy ha tetszik, a megkezdődött évezred) sorsa? Vagy megsemmisül, vagy ismét hisz Istenben, és akkor lesz jövője az embernek is. Ezért adatott a Szentév - hogy életünk legyen Krisztusban. ^orrnöoh: A Katolikus Egyház Katekizmusa, Bp., 1994. Vatikáni Rádió adásai Hannat-Sávai: Jubileum a történelemben és életünkben, Szeged, 1999. Bíró L. ppök: Reményből táplálkozó tettek, in Kalász, XI. l.sz. Új Hevesi Napló 25
