Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Vezényi Pál: Zsóka asszony üzletei I.
- Egészségére!- Wie? Was? - kérdezte Köbi elképedve. - Wie sagt man das?- E-gész-sé-gé-re. - tagolta Zsóka. Köbi megpróbálkozott.-Egész-seggére - bökte ki nagynehezen, mire az asszony hangosan felkacagott.- Prosit! találta fel magát végre a svájci. Ez a szó sokkal rövidebb és egyszerűbb volt, még Zsóka is hiba nélkül utána tudta mondani. A társalgás akadozott. Pedig kérdés lett volna éppen elég. Zsóka oldalát furdalta a kíváncsiság, vajon a világ melyik tájáról érkezett a vendége. Európaiságához semmi kétség sem férhetett, viselkedése nyugati emberre vallott. Egy kicsit mintha emlékeztetett volna a németekre meg az osztrákokra, de azoknál sokkal félszegebb volt. Az asszony ekkor hirtelen támadt ötlettel előkerített valahonnan egy régi, iskolás atlaszt és felnyitotta Európa térképénél. Ujjával a férfi mellére bökött, majd a térképre mutatott. Köbi azonnal megértette a kérdést és Svájcra mutatott.- Schweiz, Zürich - mondta.- Á, tehát svájci vagy - jegyezte meg Zsóka, és egy fokkal rögtön barátságosabb lett. Újra töltött a poharakba és a kekszet is kínálta. Ahogy az ital fogyott, a hangulat is fesztelenebbé vált. Zsóka közelebb húzódott Köbihez és barátságosan átkarolta, ami a svájcinak igen jól esett. A hiányzó szavakat lassanként nemzetközi kifejezések pótolták, a két újdonsült ismerős kezdte tökéletesen megérteni egymást. Köbi csak hajnalban tért vissza szállodájába, ahol a portás minden megjegyzés nélkül nyújtotta át neki szobája kulcsát. Két hét múlva Köbi és Zsóka az anyakönyvvezető előtt fogadott egymásnak örök hűséget, amiről az okirat aláírásai tanúskodtak, mert az új házasok jóformán semmit sem értettek egymás anyanyelvéből. Zsóka ujjongott. Most végre sikerült megragadnia az Isten lábát. Elhagyhatja Magyarországot, törvényesen Nyugatra költözhet, méghozzá nem is akárhová, hanem Európa egyik leggazdagabb országába, amelyről eddig azt hallotta, hogy arrafelé a kerítések is kolbászból vannak, és a fákon levelek helyett bankókat lobogtat a szél. Közben arról is értesült, hogy az akkori törvények értelmében ő, mint svájci polgár házastársa, azonnal megkapja a svájci állampolgárságot. Ez pedig biztosítja számára a lehetőséget, hogy bármikor minden nehézség nélkül hazalátogasson Magyarországra. Anyagi kérdésekre nem gondolt. Férje fényképeket mutatott neki csinos családi házáról, amely kétszintes volt, hátával a domboldalra támaszkodott és erkélyétől gyönyörű kilátás nyílt a tóra meg a távolabbi havas hegycsúcsokra. Akinek ilyen villája van, csakis gazdag ember lehet. A magyarázkodásból annyit megértett, hogy Köbi valamiféle „direktor”, tehát igazgató-féle. Jelbeszéddel a fizetése után tudakozódott. Köbi egy pillanatig mintha zavarba jött volna, de rövid habozás után felírt egy számot a papírra. Zsóka gyorsan átszámította a svájci frankot magyar forintra, és elégedetten nyugtázta magában, hogy milliomos feleséggé változott. Az ünnepi vacsorán már ennek a tudatában fogadta fölényes mosollyal rokonai és ismetősei jókívánságait. Észrevette a mosolyok mögött előbukkanó irigykedést, és határozottan élvezte a helyzetét. Nagylelkűen megígérte, hogy mindenkinek fog küldeni valódi svájci tejcsokoládét. Unokabátyjának megbízást adott a céllövölde eladására és elszámolást kért tőle a kapott összegről. Köbi Tümperli diadalmas boldogsággal tért haza újdonsült feleségével. Eddig őszintén szólva kevés sikere volt a nőknél. Félszeg, mesterkélt modorával a rámenős svájci lányokat is hamar elriasztotta magától. Attól tartott, hogy egy erélyesebb svájci asszony papucsférjet fog csinálni belőle, ügyesen kiszedi zsebéből a pénzt. Egészen más lehet viszont helyzete egy külföldi asszonnyal, aki már eleve hálával tartozik neki azért, hogy férje révén svájci állampolgárságot szerezhetett, ami feljogosítja arra, hogy a világ legszebb és legtökéletesebb országában élhessen. Ismert a vállalatnál két fiatalabb kollégát. Az egyik a Martinique-szigetekről hozott haza egy sötétbőrű szépséget, a másik valahonnan Kelet-Ázsiából, Indonéziából házasodott. Mindkét asszony alázatos rabszolgaként szolgálta ki svájci férjét, aki társaságukban igazán a teremtés koronájának érezhette magát. Most alighanem ő is jó vásárt csinált. Ráadásul az ő felesége még csak nem is színesbőrű. Ha valamennyire megtanulja a nyelvet, észre sem veszik rajta, hogy egy pusztai sátorból hozta magával. Köbi azonnal beíratta feleségét német nyelvtanfolyamra, a tanulás azonban csak döcögve haladt. Zsóka sohasem bizonyult kimondott nyelvtehetségnek. Az általános iskolában minden évben gyenge elégséges osztályzattal csúszott át oroszból a következő osztályba. A tanfolyamon azt az irodalmi német nyelvet oktatták, amelyet a könyvekben és az újságokban használnak, de a svájci gyakorlatban így senki sem beszél. Köbi sem. Ha Zsóka valamit megtanult Köbitől, nem vehette 24 X. évfolyam 1.szám - 2000 január
