Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 3. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Martinovics János: Dr. Varga Gabriella kiállítása
nappal később maximális pontszámmal felvételt nyert a Budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karára, amit végig kitűnő eredménnyel végzett, és „Summa cum laude” minősítésű diplomát kapott. Egyetemi évei alatt kevesebb idő jutott rajzolásra és festésre. Nyári szabadidejében azonban nagy élvezettel rajzolt és festett. Ebben az időszakban alkotta balatoni élményei hatására a Siófoki park, az Újhelyi mólón című képeit és a Vitorlás kikötő című olajképét. Szintén ezekben az években festette A régi egri piac c. olajképét, a Virágcsendéletet, a Tavaszi munkák és a Verőfényes reggel a szobában c. képeit. Egyetemi évei alatt festette a Kalapos nő, a Lépcsőház és az Előszoba c. képeket is. 25 évesen alkotta az Újságolvasó című képét, örök emléket állítva nagyon szeretett édesapjának. Gyakorlatilag eddig tartott diákélete, hiszen 1969-ben elkezdte orvosi pályafutását bőrgyógyászként. Lelkiismeretes orvosi munkája sok idejét és energiáját emésztette fel. Időközben férjhez ment, felségként, családanyaként is maximálisát nyújtott, tanúsíthatja ezt főorvos férje és két felnőtt fia, akik közül az egyik már szintén orvosként dolgozik. Emellett a sokirányú, naponta és sokszor éjjel is rengeteg időt igénylő tevékenysége mellett a festészet háttérbe szorult, az utóbbi évtizedekben csupán hobbiként művelte. Bőrgyógyászként azonban naponta felhasználta „festő szemét”, jó megfigyelőkészségét, és ennek eredménye, hogy kitűnő diagnoszta vált belőle. Orvosként készített képei közül csupán kettőt mutat be, a dubrovniki és a velencei utazás ihlette képeket. Alkotásai több alkalommal szerepeltek csoportos és egyéni kiállításokon, többek között a Tanárképző Főiskolán, a Megyei Művelődési Központban, legutóbb pedig a Megyei Könyvtár aulájában. Dr. Varga Gabriella - noha lehetett volna -, nem lett hivatásos művész, hanem aktívan dolgozó orvos lett, aki saját örömére, belső késztetésből fest, és ez a művészi tevékenysége bizonyára pozitívan motiválja, színezi és eredményesebbé teszi orvosi működését. Azt vallja Goethe: „Művésznek lenni nem szakma, hanem sors.” Goethe ezen meghatározását szeretném kiegészíteni, hogy orvosnak lenni sem szakma, hanem sors. És ha ezt elfogadjuk, akkor megállapíthatjuk, hogy dr. Varga Gabriella főorvosnőnek és amatőr festőnek olyan sorsot rendelt az Isten, ami a legszebb, a leginkább irigylésre méltó: embereket gyógyíthat és szép képeket festhet egész életében. Új Hevesi Napló 79
